Esztergom Évlapjai 1983

Gyárfásné Kincses Edit: Csepreghy Ferenc drámaírói pályakezdése — Munkásművelődés egyleti színjátszás Esztergomban 1855—1865.

a jó polgári hátteret, mint társai. E dohogásokkal a szerző legföljebb utal a valós konfliktusokra, amelyek a darab akciójában nem nyilvánulnak meg. Ez a továbbiakban is jellemző marad Csenreohyre: későbbi darabjaiban, épp így csak felvillantja, és megkerüli a társadalmilag reális konfliktust. Mégpedig nagyon tudatosan. Már ebben az első vígjátékában tisztában van vele, mire áhítozik a közönség. El is mondatja Sándorral: .. . az élet csak úgy szép, ahogy azt a vígjátékokban látjuk. A darab kezdetén előkerül valahonnan egy szegény diák. vagy nem tudom miféle, elég az, hogy szegény, mint a templom egere; — rabja lesz egy pár kék szemnek, eped, sóhajt a kedves ablaka alatt, intriguál a papa vagy a néne, vagy tudja az író ki ellen, két felvonáson át ríkatja a közönséget, a harmadikban aztán kiderül, hogy álcázott nábob, vagy ha csakugyan szegény, meghal akkorra egy milliomos nagybácsi Amerikában és a bájos arának eszébe sem jut neheztelni imádójára: — a közönség szintén azzal a megjegyzéssel tér haza, hogy boldoggá lett. (12.) Csepreghy mindenáron boldoggá akarta tenni a közönséget. Ez sikerének titka. A színdarab szerelmi konfliktus köré épült. Mivel a konfliktus társadalmilag nem volt valós, nem adott a szerelmeseknek lehetőséget arra, hogy körömszakadtáig, egzisztenciájukat veszélyeztetve, harcoljanak a boldogságukért, hiszen mielőtt ez megtörténne, minden jóra fordul. Csepreghy nem ad módot a fiataloknak arra, hogy szalonképtelenül viselkedjenek, — megszökjenek, föllázadjanak, öngyilkosságra gondoljanak. Nem fenyegeti őket tragédia, amely feloldódna egy kedvező fordulattal. holott a jó vígjátékoknak ez a jellemzője. A fiatalok túlságosan jólneveltek és fegyelmezettek. Sándor többször is elmondja, milyen a női ideálja, a közönség joggal érezhette, hogy a főhős az ő ízlését, érzését fejezi ki. A kiváltott erős hatásnak ez is egyik titka. Sándor nőideálja a 19. század végéig érvényes volt. Számára a nő paszszív jelenség, a férfi szeretetének tárgya, maga nem küzd semmiért, de a férfinak erőt ad a küzdelemhez. Sándor: Nőt akarok én. kit szeretni tudok lelkem egész erejével, legyen az bár szegény, de méltó társa szívemnek. (13.) Csepreghy keveset árul el hősnőiről, de amit például Nettiről megtudunk, az a néhány tulajdonság mind jellemző a korszak polgár-lányaira: az apai akarat ellen nem lázad nyíltan, hanem szelíd praktikákkal próbálja az eseményeket a kívánt mederbe terelni. A másik tulajdonsága a cselekmény kibontakozása szempontjából nem fontos, mégis ez az egyetlen egyénített vonása: ért a gazdálkodáshoz, az üzleti könyvek vezetéséhez. Netti idealizált megtestesülése a polgári józanságnak, amely még fokozottabb mértékben van meg a másik hősnőben, Kádiban. Az ő személyiségét több sikerrel formálta meg a szerző, mint a főhősnőét. Kádi aktívabb egyéniség, mindent elkövet a boldogságáért. A Sándor — Netti pár testesíti meg a darabban a romantikus költőiséget, az ő alak340