Esztergom Évlapjai 1983

Gyárfásné Kincses Edit: Csepreghy Ferenc drámaírói pályakezdése — Munkásművelődés egyleti színjátszás Esztergomban 1855—1865.

A másik jelenség, amely ugyanilyen intenzitással vonul végig a művön: az asztalosmesteri tudat. Ez szintén meghatározó attributuma lehetett Csepreghy bécsi tartózkodásának. Darabja így lett a magyar irodalomban a legelső olyan vígjáték, amelynek légkörét, sőt cselekményének egyes fordulatait is egy bizonyos mesterséghez való tartozás adja. A főhős asztalosember, asztalos-üzemben helyezkedik el, és határidőre megrendelnek tőle öt szobabútort. A cselekmény alkalmat ad Sándornak és Csepreghynek arra, hogy szakmai ismereteit fitogtassa, s a darab minden más szakmabéli szereplőjének, hogy szakszerűen ítélje meg Sándor munkáját. Cselekménymozgató funkciót tölt be a darabban, hogy hőse kiváló mesterember, és megbecsültetésének is ez az alapja. Sőt olykor a szakmai ismeretek még humorforrásként is szolgálnak, például az alábbi jelenetben, amelyben Steinmiller és Sándor beszélget a szakmai szókincs sűrű használatával; ám Steinmiller a bútorra érti a kifejezéseket, Sándor pedig szerelmesére, Nettire. Steinm.: Ez íróasztal, nyolc nagy, nyolc kis fiókkal; ide ezen ereszték mögé rejtett fiók jön, ez nagy vigyázatot és ügvességet igényel, mert ez a fő! Sándor: Az a fő. . . ! És gyönyörű hajfürtök rajta. (Hangosabban) Mint a legsötétebb ébenfa. Steinm.: Ezer mennykő és villámlás! — Ez már sok. Hányszor mondjam még, hogy mahagónifából lesz az egész! (8.) Fontos a vígjátéknak az a — ma már történelmi forrásnak számító — rétege, amelyből kitűnik az üzem munkamechanizmusa, a benne dolgozók életmódja. A munkaidő nagyon hosszú, a munkatempó feszített, a legények lazításként néha rágyújtanak, de akit dohányzáson ér a mester — elbocsájtja. Az öregség és a munkaképtelenség nyomorral fenyeget. A legények és a gazda közötti viszony patriarchális köntösbe burkolózik, de ezt a köntöst néha-néha fellebbenti a szerző. A legények egyetlen szórakozása kevés szabadidejükben az iddogálás a szomszéd vendéglőben, ahol kilenc órakor már záróra van, azután mindenki hazasiet, mert várja az éjszakai nyugodalom. — A korai kapitalizmusban így éltek a mesterlegények egész Európában, ez közismert; de a darabban a szereplők megélik a tényeket, a cselekmény eszerint bonyolódik, a szereplők egymáshoz való viszonyaikat ez határozza meg: a mindennapok történelme teljesen beleépül a vígjátékba. A céhlegények vándorlása is alapmotívum, állandóan hivatkoznak rá, emberformáló és szakmafejlesztő hatását dicsérik. Sándor: Kell, hogy az ifjú városról városra járjon, miként a méh virágról virágra, mindenütt tanul, gyűjt ismereteket, jót. hasznosat, míg hónába megrakodva tér meg, s ott gyúrja mézzé az egyes részeket, mit éveken át a tapasztalás mezején szedett, s átnyújtja azt, mi tőle telt, honának. (9.) 338