Esztergom Évlapjai 1983

Gyárfásné Kincses Edit: Csepreghy Ferenc drámaírói pályakezdése — Munkásművelődés egyleti színjátszás Esztergomban 1855—1865.

Netti: Becsülöm önt magyar! (4.) Mindenki tapasztalhatja bárhol a világon, de a külföldön járó embernek alapvető élménye, hogy megítélésénél csak másodlagos szerepet tölt be egyéniségének, jellemének értékelése. A megítélésben döntő szerepet játszik milyen nemzetiségű az idegen, vagy milyen népcsoporthoz tartozik: elfogadását vagy elutasítását elsődlegesen az dönti el, mii ven történeti előítéletek tapadnak ahhoz a nemzethez vagy népcsoporthoz. Külföldön a magyar ember elsősorban magyar és csak másodsorban ilyen vagy amolyan. Ez a felismerés tükröződik abban a jelenetben is, amikor Sándor Víg Károly néven mutatkozik be munkaadójának Steinmiller úrnak. Sándor: Jó napot, mester úr. Steinm.: Adjon isten. Jöjjön közelébb: hogy hívják? Sándor: Vig Károly. Steinm.: Hol van a könyve? Sándor: Itt van. Steinm.: (a könyvet nézi) Tehát magyar? Sándor: Az vagyok uram. Netti: (magában) Hozzá még csinos is; kár, hogy nem német. Vagy: Mit! Talán még mindig az a magyar fiú jár az eszedben? Háger: Az a sehonnan való! (5.) Az ilyen fogadtatás elmélyíti a két magvar fiúban a nemzeti tudatot, s mindenben úgy viselkednek, hogy szégvent ne hozzanak hazájukra. A vígjáték minden lapján ott van — ha csak a vígjáték megengedte mélységben is — a magyarságtudat és a hazaszeretet. Például: „Tudod, vándorlegényeknél, ha még oly takarékos is, megesik néha, hogy szűken van körüle, olvankor aztán szégyen ide, szégyen oda, be kell kopogtatni a tiszteletes vagy rektor uramhoz egy kis unterstützungért; — már pedig csak német ruhához állhat jól a bitt armer reisender. (= a szegény utas kérése. K. E.) (6.) Külföldön olyan magyarokkal is találkozhat az ember, akik magyarságukat levetik, mint egy kopott ruhát. Ennek a viselkedésnek a kritikáját halljuk az alábbiakban: Károly (táskájából előveszi a német ruhákat) Jertek hát elő, ha a barátság úgy kívánja, megteszi ezt sok magyar nyegleségből is — s mi több, nemcsak ruhát, — de nyelvet, szokást, erkölcsöt is cserél. — No, nálam ez nem lesz eset soha . . . (7.) 337