Esztergom Évlapjai 1983

Pifkó Péter—ZacharAnna: Magyar színészet az esztergomi színpadokon (1816—1849)

Erdős János saiát maga írt darabot egyik jutalom játékukra Tündérlakat címmel. Az előadáshoz a díszleteket is maga készítette. Nemcsak Erdősék, hanem Munkácsyék is két jutalomjátékban részesültek. Másodjára az olasz romantika nagy előfutárának, Gozzinak Gloriozó című „érzékeny, vitézi játéka" került színre. imr* Telepiné és Marosi — jutalom játékuk első részeként egy Tündérkert című vígjátékot valasztott, amelyet a színlap Kisfaludy Sándor műveként hirdet, holott a szereplők alapján könnyen azonosítható Hirschfeld Tündérkastély Magyarhonban című darabjával. A szinlapon a jutalmazottak pártfogásért esedező sorai a kor romantikus hangulatát is közvetítik a mai olvasó számára. Szántayné és Szalatnay így kérik a közönség pártfogását: „Miként az éj zivataros sötétjében eltévedt vándor útjára levillanó égi fény édes örömöt önt az utas lelkébe, ha ösvényre vezeti, úgy fakasztott lelkünkben hálával párosult édes örömet, ha kegyes megjelenéstekkel ti is bennünket jutalmazni szívesek leendtek." Abday társulatánál még szokásban állt, hogy a jutalmazott maga hordta ki az előadás színlapját. E kötelezettség alól Abdayné a „próbatételek" pontosságára és gyakoriságára hivatkozva mentette ki magát a színlapon. Ez nem csupán mentegetődzés volt, hiszen sikerüket, — amelyhez foghatót a 19. század folyamán egyetlen más színtársulat sem ért el a városban — csak átlagon felüli próbamunkával érhették el. Abdaynak is jutott a jutalom játék ok sorából, mégpedig az az előadás, amely az országos vásár napjára volt kitűzve, amikor számos idegen sereglett a városba. A színlapok az irodalmi művek bemutatásán kívül egyéb látványosságot is kínáltak a színházlátogatóknak. A vándortársulatok műsorán gyakran szerepeltek különböző „pantomimiák" és tablók, azaz élőképek. Abdayék elsősorban a jutalomjátékok alkalmával állítottak színpadra ilyen látványosságokat. A pantomimiák olyan némajátékok voltak, amelyek egy-egy népszerű dráma cselekményének vázát jelenítették meg. így került színre a Zampa és három részben a Haramiák. A tablók, amelyet „élő néma képezetnek" neveztek, rendszerint a közönség hazafias érzésére kívántak hatni. Abdayék 1836-ban Esztergomban hatásosnak tartották a Sziszekvári ütközet című „néma ábrázolatot." Láthattak a nézők egy olyan „néma képzetet" is, amelyben országunk és városunk címeres pajzsát jelenítették meg a színészek. Gyakran közismert festmény, szoborcsoport adta a tabló témáját. Ezeknek elengedhetetlen kelléke volt a sztaniolpapír és a görögtűz, amely ilyenkor fénybe borította a színpadot. A felvonásközökben és az előadás végén a társulat tagjai énekszámokkal vagy tánccal szórakoztatták a közönséget. Abday Rozina a kor nevezetes táncmesterénél, Szöllősi Lajosnál tanult táncolni. Szántayné jutalomjá304