Esztergom Évlapjai 1983

Pifkó Péter—ZacharAnna: Magyar színészet az esztergomi színpadokon (1816—1849)

szék közelében állt. (Ez a mai Zalka Máté utca 26-os számú ház.) (31). Ebben a házban született Boháry András és Ápé Borbála gyemekeként 1809. október 2-án ifjabb Boháry András, aki 1836-ban Abdaynál kezdte színészi pályafutását. (32) Édesapja halála után a kis Andrást anyja beíratja az esztergomi Bencés Gimnáziumba. Itt a tanulásban nem nagyon jeleskedett, csak az első osztályt végezte el. (33) Ezután csizmadia inasnak adták. Anyja halála után a vagyont Borbála testvérével megosztva, 538 Ft 29 krajcár örökséghez jutott. Boháry nagykorúságát elérve, 1834. január 3-án kérte örökségének kifizetését, és belépett a pesti csizmadia céhbe. Pesten Cseke János csizmadia mesternél eladósodott. A kölcsönt nem tudta visszafizetni, ezért maradék örökségét nővérétől elkérte, s adósságát rendezte. Megmaradt néhány forintjával beállt Abday Sándor sikerrel szereplő színtársulatába. (34) Többnyire inasokat, grófokat, kapitányokat személyesített meg. A szabadságharcban honvédfőhadnagyi rangot ért el. Különböző vándortársulatokkal járta az országot, 1881-ben Pesten bekövetkezett haláláig. A társulat új tagjai voltak Szalatnai Károly, özvegy Szántainé és kislánya Mili, Regés és a budai színháztól ide szerződött Telepiné, Bohus Jozefa, valamint a neves drámai színész, Marosi Lajos. Azóta, hogy Abdayékat megismertük nem sokat változott műsoruk. Továbbra is a német szerzők magyarított darabjai alkották annak gerincét. A Halott rablót, a Lumpáciuszt, valamint a Csalódásokat újra bemutatták. Színre került Grillparzer sorstragédiája Az Ősanya. Hét napi műsorszünet után, alaposan felkészülve álltak a közönség elé. Hogy sikerük még biztosabb legyen „ezen világ szerte esméretes remek darabra új öltözetekre egész igyekezetét reá fordítja a Társaság" — hirdetik színlapjukon Abdayék. S aki „pontban 6 órakor" beült a nézőtérre, végignézhette, hogy egy lengyel nemesi családban miként kísért a család egyik megölt nőtagja mindaddig, amíg utolsó sarja is ki nem hal. Hasonlóan hátborzongató „még itt soha nem adott, egészen új Regényes pompás játék" volt a Hinkó hóhér legény és Markitta a hóhér leánya, mell}-el Abdayék 3. előadásukon kedveskedtek az esztergomi közönségnek. A darab, „melly Bécsben a cs. kir. udvari Játékszínen ismételve, nem különben a Budai Anya Játékszínen többszöri előadások után zajos tapsra méltatott, itt is mint kitelhető új pompás öltözetekkel reá készült díszítményekkel szorgalommal és pontossággal előadván" oly nagy sikert aratott, hogy február 29-én „többek óhajtására" meg kellett ismételni. Az előadásra a „Hóhér lakát, kép szobrokat, lúgost és a szükséges decorácziót készíté és elrendeli" a nagy kézügyességgel bíró Erdős János, akinek személyében tehát díszlettervezőt és díszletfestőt egyaránt tisztelhetünk. Abday jó erőkből álló társulatának tagjai a rendes havi fizetésen felül 1-—2 jutalom játékra is szerződtek. A jutalom játékokon, — melyeken a belépőjegyek ára rendszerint a nézők kegyességére bízatott — a jutalmazott igyekezett a legjobb szerepében fellépni. 303