Esztergom Évlapjai 1983

Pifkó Péter—ZacharAnna: Magyar színészet az esztergomi színpadokon (1816—1849)

jórészt a történtek után sok-sok év múlva íródtak, és nem vetekedhetnek egy törvényszéki vallomás pontosságával és részletességével. Az igazgató és felesége, valamint Szathmáry és Szaplontzay szállásadója Meltzer Pál szűcs volt, akinek háza a mai Petőfi Sándor utca 21. számú épület helyén állt. A társulat többi tagja Nagy Márton asztalosnál a Hévíz utcában és Szabó István halásznál, a Buda utcában lakott. Kezdő színészek lévén, hosszabb időt töltöttek szereptanulással az igazgató szállásán. Az előadások után szívesen kugliztak a Fekete Sasban, vagy kártyáztak, vagy hajnalig iszogattak özvegy Betáknénál a Hévíz utcában. Ebédről is maguknak kellett gondoskodniuk, mert a város tehetős polgárai nem hívták meg házaikba a vándortársulatok tagjait. A színésznők maguk főztek a piaci bevásárlás után. Megtudhatjuk, hogy a város lakói közül kik kerültek kapcsolatba a színészekkel. Többször említést tesznek egy Thuróczy nevű diákról, aki ötödéves tanulója volt a Bencés Gimnáziumnak, valamint két mészáros-segédről, akikkel együtt kugliztak. Kapcsolatot tartott velük egy Becei Farkas András nevű poéta is. (11) A társulat nem tartozott a jobb vándortársulatok sorába. Baky Gábor igazgató sohasem emelkedett a nagy színészek közé. Nem volt elég hajlékony és az indulatok kifejezésénél kézmozdulatai esetlenek voltak. Bakyné később elvált férjétől és egy Kovácsi nevű színész felesége lett. Ö vezette annak kicsi és jelentéktelen társulatát. Szathmáry Dániel jónevű vidéki színésszé fejlődött. Leggyakrabban azért emlegeti az utókor, mert ő volt a szabadságharc első színészáldozata. Felesége, Farkas Lujza a Nemzeti Színház egyik legnagyobb komikája volt. Fia, Szathmáry Károly nemcsak jónevű színész, íróként is híres. (Nem tévesztendő össze P. Szathmáry Károly íróval). Szaplontzay Mihály elismert vidéki színész lett, minden szerepkörben feltalálta magát a legjobbak partnereként is. Műsorukról mindössze annyi derül ki, hogy ők is szándékoztak a szegények javára egy előadást tartani augusztus 17-én. Ugyanis Baky és Toronyai ez ügyben augusztus 16-án keresték fel Pinke István városkapitányt. Az előadás megírt színlapját még aznap este elvitték Beimel nyomdájába. Nem tudjuk, hogy az előadást a kihallgatás után megtartották-e. A tanúk kihallgatása után megállapították, hogy a színészek a kápolna kirablasában ártatlanok. A Tanács jóindulatát bizonyítja az alábbi jegyzőkönyvi részlet: „.. . az javasoltatván nékiek, hogy még egy darabig tsak azért is mindnyájan itt maradjanak és játtzanak, hogy az ellenek támadott gyanúskodásnak szennyét annyival bizonyosabban a Publikum előtt is magukról levetkezhessék; melly javallást ők is köszönettel fogadván, egy kevés ideig, méglen tudni illik Szén Játékaikra nézőket reménylenek itt ma295