Esztergom Évlapjai 1983

Pifkó Péter—ZacharAnna: Magyar színészet az esztergomi színpadokon (1816—1849)

lók. A század végére közel 11 ezer lakosával s jelentős építkezéseivel kezdte visszanyerni városias jellegét. A város 1895. évi egyesítéséig négy részből állott. A szabad királyi váíos mellett Szentgyörgymező, Víziváros (ez az érsekség tulajdona volt), valamint a káptalan tulajdonában lévő Szenttamás önálló mezővárosok voltak. A városiasodás jeleként újabb iskolakat is nyitottak. Közel 140 évi nagyszombati távollét után 1820-ban az érsek is visszatért Esztergomba. Ez a szabad királyi város fejlődésében nem sok változást hozott. Rudnay Sándor érsek 1822-től minden energiáját a Főszékesegyház építésére fordította. Az építkezéseken sok külföldi és hazai mesterember dolgozott. Fejlődött a közigazgatás. A középkori nemesség helyébe az újonnan betelepült hivatalnok nemesség került. Az egyre szaporodó polgárság csak a XIX. szazad közepére vált fontosabb politikai tényezővé. A lakosság többsége azonban zsellérsorban tengődő, önellátó földműves volt. Nőtt a városban a kézművesek száma, a század közepére elcrte a négyszáz főt. A XIX. század elejétől pezsgő politikai és kulturális élet folyt a varosban. A reformeszmék itt is lelkes követőkre találtak. Esztergom és a vármegye elsők közt támogatta a magyar nyelv ügyét. 1831-ben Kazinczy Ferenc is ellátogatott a városba. Barátjánál, a neves tudósnál, Rumy Károlynál szállt meg. A pesti orvosi egyetem első magyar nyelvű disszertációját az esztergomi születésű, később megyei főorvosként itt működő Kamenszky István írta. Esztergom számos iskolája közül a Bencés Gimnáziumot és az 1842-től működő Tanítóképzőt emelhetjük ki. Tanári testületükből jónéhányan jelentős irodalmi tevékenységet fejtettek ki. A 1796—99 között a gimnáziumban tanító Kultsár István és Révai Miklós; majd Mayer István, a képző alapítója. 1828—1833 között Szeder Fábián, a Bencés Gimnázium tanára megjelentette az Uránia című zsebkönyvét, melyben ismertebb és kezdő íróktól egyaránt publikált, mégpedig színpadi műveket is: a sajátjain kívül Kováts Pál, Guzmics Izidor és mások darabjait. A város polgársága és diáksága nagy lelkesedéssel kapcsolódott be az 1848—49-es forradalom és szabadságharc eseményeibe. Pártfogásra találtak a színtársulatok is a reformkor és a szabadságharc alatt egyaránt. Polgárok, megyei, városi tanácsosok, jogászok orvosok, iparosok és diákok szívesen vettek részt színházi előadásokon. Az öt vendégfogadó közül kettőben rendszeresen tartottak színielőadásokat. Az egyik: a Fekete Sas szálló már a XVIII. század közepétől állt, s 11 szobájával otthont adott az itt fellépő magyar és német színtársulatoknak. 290