Esztergom Évlapjai 1983

Pifkó Péter—ZacharAnna: Magyar színészet az esztergomi színpadokon (1816—1849)

ményeket is. A vándortársulatokban értek nagy művészekké a Pesti Magyar Színház jeles tagjai: Déryné, Lendvayné, (Hivatal Anikó), Egressy Gábor, Lendvav Márton, Megyeri Károly, Szentpétery Zsigmond. Bebarangolták szinte az egész országot s Erdélyt. A Nemzeti Színház elvonta ugyan a legiobb erőket, de sok jeles tag maradt a vidéki társulatoknál is, akinek nem juthatott hely Pesten. Kántorné, a kiváló tragika élete vécéig vándorszínész maradt. S ezekre a színészekre várt a Nemzeti Színház megnyitása után is az a feladat, hogy az ország lakóit megismertessék a színházzal, az irodalmi művekkel, s nem ritkán a haladó eszmékkel is. Esztergom színészete a kezdetektől 1849-ig 1. Az iskolai színjátszás Esztergomban is megtalálhatjuk az iskolai színjátszás nyomait. A Bencés Gimnázium tanárai úgy vélték, hogy a színielőadásnál alig van hathatósabb eszköz a szép beszéd, a szónoki készségek fejlesztésére. S mivel a Ratió Educationis kikötötte, hogy semmi tisztességtelen ne forduljon elő, még nő sem szerepelhetett a színdarabokban, amelyeket többnyire a tanárok írtak, s a diákok latin nyelven adtak elő. A témákat a biblia, az ókori és a magyar történelem köréből választották. Céljuk az ifjúság nevelése és az „erény magasztalása" volt. 1 739-ben a retorika tanulói két alkalommal is nagy sikert arattak, de műsorukat nem ismerjük. 1745-ben a rétorok azaz a legfelsőbb osztályok szintén két alkalommal léptek színpadra. Első ízben egy Mons Asinarii című helyi vonatkozású drámával. Másodszor az Egy tékozló ifjúban az iszákosság borzasztó következményeit állították a nézők elé. 1746-ban a rétorok az iskolák szegénysége felett panaszkodó Apollóról szóló darabot adtak elő, farsang napján pedig a Meganomides című művet mutatták be. 1749-ben a szintaxisták kétszer játszottak. Hannibál című darabjukban a lelkesítő nagyságot állították példaképül, a CTiosroeban pedig a gyermeki szeretetet dicsőítették. 1750-ben minden osztály bemutatott egy-egy drámát. A szintaxisták azaz a felsőbb osztályok az Egy ifjú álhatatosságát, a parva azaz az alsóbb osztályok pedig a Heli főpapot hozta színre. A rétorok előadásának címét nem ismerjük. E gimnáziumi színielőadások sora a következő években is folytatódott. Ezekről részben adatok hianyában, részben pedig jelentőségük csökkenése miatt nem szólunk. (2) 2. Esztergom a XIX. század első felében Esztergom a 140 éves török uralom alatt szinte teljesen elnéptelenedett. A XVIII. század folyamán a felvidéki falvakból jöttek bevándor289