Esztergom Évlapjai 1983

Pifkó Péter—ZacharAnna: Magyar színészet az esztergomi színpadokon (1816—1849)

a XVIII. század közepétől bejárták az ország egész területét. Néhány nagyobb városban — Pesten, Sopronban, Győrben — színházat is építettek számukra. 1860-ig Esztergomban is gyakran megfordultak német színtársulatok. Az 1790—91 -es országgyűlésen a nyelvújítási kísérletekkel egyidőben ismerték fel a magyarnyelvű színjátszás fontos, nyelvművelő szerepét is. A játékszíni mozgalom a hetvenes években bontakozott ki. Röpiratok, újságcikkek serege bizonyította szükségességét. Kazinczy Ferenc 1790ben az Orpheusban azt javasolta, hogy tartsanak magyar nyelvű előadásokat az 1791. évben kezdődő országgyűlés ideje alatt. A szervezőmunkát Ráday Pál végezte. Simái Kristóf németből magyarított Igazházi című darabját mutatták be először 1790. október 25-én a budai Várszínházban. A rendszeres előadásokat 1792 májusában Magyar Nemzeti Játékszíni Társaság néven kezdték meg. Kelemen László, Láng Ádám, Rehákné Moór Anna voltak a 15 tagú társaság legjobbjai. A társulatot Ráday Pál és Kármán József majd Kelemen László igazgatták. A színházat a közönség nem tudta eltartani. Fölbomlásához hozzájárult az anyagi gondokon kívül a Martinovics-mozgalom bukása utáni állandó rendőri zaklatás is. 1792-től Kolozsvárott Erdélyi Magyar Színjátszó Társaság néven idősebb Wesselényi Miklós patronált egy színésztársaságot, amely hosszú ideig egymagában ápolta az anyanyelvű színházi kultúrát. 1806-ban a felszaporodott társaságot Wesselényi két részre osztotta. Az egyiket Ernyi Mihály vezetésével Magyarországra indította. 1807-ben Pesten telepedtek le. Először a Rondellában, majd a Hacker fogadóban játszotíak. 1812-ben, a 3000 személyes német színház elkészülte után ismét visszatértek a Rondellába. A színészek között ott találjuk Dérynét, Benke Józsefet, Murányinét, Balogh Istvánt, Udvarhelyi Miklóst s a magyar színészet sok más legendás úttörőjét. Nyolc évet töltöttek Pesten, fiz alatt mintegy 350 darabot mutattak be, 1400 alkalommal léptek a közönség elé. A Szent Szövetség megalakulása után a német színészet megerősödött, á így a magyaroknak újra távozniuk kellett Pest-Budáról. A színháztörténet vándorlások korának nevezi azt az időszakot, amely 1815-től a Pesti Magyar Színház megnyitásáig, 1837-ig tart. Az egyre szaporodó vándortarsulatok számára a Várszínház megnyitásáig városaink, falvaink biztosítottak játszási lehetőséget. Néhány nagyobb társulat 20—25 fővel működött, de többségben voltak a 10 fős, vagy ennél kisebb faluzó társaságok. A legjobb színészek a legtekintélyesebb színigazgatóhoz szerződtek. így Kilényi Dávid, Komlóssy Ferenc, Abday Sándor, Balogh István és még néhányan fogták össze a legjobb erőket. A kisebb színésztársaságok közül kiemelkedett Hetényi József és Fülöp János társasába. A vándorszínészek „Majdnem valamennyien rendkívüli esemény által lőnek e pályára kényszerítve." (1) Ezért tűrték a sokszor sanyarú körül288