Esztergom Évlapjai 1983

Pifkó Péter—ZacharAnna: Magyar színészet az esztergomi színpadokon (1816—1849)

PIFKÓ PÉTER — ZACHAR ANNA MAGYAR SZÍNÉSZET AZ ESZTERGOMI SZÍNPADOKON (1816—1849) Bevezetés Az emberiség történetében nagy hagyományai vannak a színjátszásnak. Kezdetei az ember őstörténetéig nyúlnak vissza. Magyarországon már I. István király idejében megjelentek a mulattató énekesek, a jokulátorok, akikről konkrét adatok a XIV. század közepétől tudósítanak. Az esztergomi ispotályos lovagok kórháza mellett telepítették le egyes csoportjaikat. Közreműködésükkel az egyház Magyarországon is bevezette a tanait népszerűsítő drámai előadásokat. Főleg a karácsonyi és húsvéti ünnepek során adtak elő liturgikus drámákat. A jokulátorok fontos szerepet játszottak a királyi udvar szórakoztatásában is. Fénykorukat Mátyás reneszánsz udvarában élték. A falvakban — az ősi színjátékszerű hagyományok mellett, illetve ezekkel keveredve — a magyarrá vált liturgikus szokások elégítették ki a nép „színházi" igényeit. A magyar reneszánsz első korszakában gyakran mutattak be antik komédiákat, elsősorban Plaüíus vígjátékait. Ezek a művek készítették elő a XVI. század közepén megjelenő hitvitázó és szatirikus darabokat. Latin és magyar nyelven egyaránt születtek tragédiák, pásztorjátékok, humanista iskoladrámák. A XVII. század az európai színházi kultúra fellendülésének időszaka, amelyet Shakespeare, Moliére, Racine és Lope de Vega drámaírói munkássága fémjelez. Európa országaiban egyre nagyobb népszerűségnek örvend a színház. Kialakul a hivatásos színjátszás. Magyarországon még a XVIII. században is az egyház és a főúri udvarok irányították a színházi életet. Ezért nálunk a hivatásos színtársulatok szerepét az iskolai, valamint a kastélyszín játszás töltötte be. A XVII—XVIII. században íródott iskoladrámák többségét latin nyelven mutatták be. Az előadásokat nemcsak a diákoknak tartották, hanem részt vettek rajta az iskola mecénásai, a diákok hozzátartozói, sőt a városi polgárság is. Az ilyen előadások ismertették meg a lakossággal a színházat, egyben megteremtve a lehetőséget a hivatásos színjátszás befogadására. Az iskolai színjátszás mellett hatással volt a városok közönségére a német vándorszínészet is. A német nyelvterületről kirajzó társulatok 287