Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bárdos István: Gazdaság-, társadalom- és közművelődés politika Esztergomban (1920—1930)195

A Társulat fennállásának harmincadik évfordulója tiszteletére — 1925-ben — végül megjelenhetett a várvavárt kiadvány, amely első számát Csernoch János méltatásának szentelte. A magas védnöknek szóló tisztelgés után az évről-évre megjelenő számok olyan szellemi szervező erőről tanúskodtak, amelynek köszönhetően oikerült meghaladni a szokványos évkönyvek színvonalát. Amellett, hogy rendszeresen helyet adtak az aktuális társulati közleményeknek, a helytörténeti repertorizálásnak, — eredményesen teljesítették a legfontosabb társulati célt: a város és a vármegye múltjának megismertetését. (Lásd: a 3. sz. melléklet.) E feladat jegyében született Soós Elemér: „Esztergom vára és ostromai"' c. sorozata éppen úgy, mint Sinka Ferenc Pál Esztergom vármegye őskorát feldolgozó néhány írása. A kettős évforduló alkalmából, 1925 márciusában tartott közgyűlésen, melyen a hercegprímás is felszólalt, megemlékeztek Csernoch tudománypártoló törekvéseiről is. Kiemelték, hogy az előző évben ennek köszönhetően láthatott napvilágot a Monumenta Ecclesiae Strigoniensis — Dedek Crescens Lajos szerkesztette — III. kötete, méltó folytatásaként a Knauz Nándor által 1874-ben illetve 1882-ben kiadott I. és II. résznek. A tisztújítás során néhány változtatást hajtottak végre a fontosabb posztokon. (100) Az ünnepi közgyűlést követően megélénkült a Társulat iránti érdeklődés. Több új alapító tag is jelentkezett, így a VKM és Lepold Antal azonos összeggel, 850 000 koronával lépett a támogatók sorába. Eközben volt erejük a jelentős tudományos értéket képviselő ásatások folytatására és részbeni feldolgozására is. így láttak napvilágot a tokodi római táborról, a strázsahegyi barlangról, a szenttamási erődítményről szóló közlemények. Jónéhány rövidebb publikációjuk arról tanúskodik, hogy az értékek védelmére felvilágosító munkával is törekedtek. Ilyen cikk volt például a „Mementó"', amellyel a vasúti töltésnél lévő maradványok: egy római-kori kövekből épült középkori templom s a környező sírok végleges széthordását kívánták megakadályozni. Ebben az eredményekben és tervekben gazdag 1925-ös esztendőben fogalmazódott meg ismét az a gondolat, hogy helyezzenek el emléktáblát Katona István esztergomi lakóhazára. E 18. századi pap-tudós — Pray György és Fejér György mellett — egvike volt kora legnagyobb történetíróinak, aki sok éven át a Pázmánv Péter alapította nagyszombati (1777-ben Budára helyezett) egyetem történelem-professzoraként működött. Nyugdíjaztatása után települt Esztergomba, ahol 1790-ig mintegy hat évig lakott Szent János utcai (1982 december 13-tól Katona István utca) házában. História critica regni Hungáriáé című munkájának írását is itt folvtatta: ennek számos helye Esztergom történetével is foglalkozik. A sok kötetes művet Kalocsán fejezte be, ahol 1790-től haláláig (1811-ig) kanonokként élt és dolgozott. Már meghatározták s előkészítették a június 7-re tervezett ünnepi üles programját, melyen az Országos Magyar Régészeti és Történelmi Társulat is képviseltette volna magát Klebelsberg Ivunó kultuszminiszterrel az élen, amikor megjött a hír, hogy az ülést s az emléktábla avatásat — a 247