Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bárdos István: Gazdaság-, társadalom- és közművelődés politika Esztergomban (1920—1930)195

miniszter egészségi állapotára és egyéb elfoglaltságára tekintettel — bizonytalan időre el kell halasztani. (Akkor még nem sejtették, hogy ez az idő hét évet fog kitenni. . .) Évtizedünk folyamán még két alkalommal foglalkoztak emléktáblák elhelyezésének gondolatával. Előbb 1929-ben. amikor a városháza két szélső oszlopán elhelyezendő táblák szövegének megírására hirdettek pályazatot. (Közülük az egyik a város, a másik a városháza történetét foglalta volna össze röviden.) Az 1930-as esztendő végre nemcsak tervet fogant, de az első avatást is meghozta. A Társulat — a közelgő Szent Imre év nagyszámú lengyel látogatójára gondolva — Sobieski-emléktáblát helyezett el a Lipót bástya falában. Mintegy 500 lengyel vendég és a Mária-kongregációk jelenlétében Hlond lengyel bíboros szentelte fel a táblát, amelynek emléksorai magyarul a következőképpen hangzanak: „Esztergom polgárai állították e követ a lengyelek dicső királya, Szobieszky János halhatatlan emlékének, aki a kereszténység ellenségeit Párkánynál legyőzvén, mint győztes, városunkba bevonult és a Bakács-kápolnában Istennek hálát adott." (101) E lépéssel az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat ismét bizonyította, hogy tagságát eredményesen tudja aktivizálni a város és az országos politika távlati céljainak érdekében. Alig több mint egy évtized alatt sikerült a közönség és a tudomány szolgálatába állítania múzeumát és évkönyvét, újságcikkek sorával védeni a műemlékeket, a régészeti értékeket, ápolni a magyar történelem és történetírás Esztergomhoz kapcsolódó nagy alakjainak emlékét. Ezeknek az eredményeknek különös jelentőséget ad az, hogy munkássága során — a Balassa Bálint Társaság mellett — éppen ez a Társulat tartotta magát legtávolabb az aktuálpolitika túlkapásaitól. VI. összegzés Áttekintve a városfejlesztés, az általános és művelődéspolitika főbb területeit, — megállapíthatjuk, hogy Esztergomban mint a katolikus egyház székvárosában valamennyi lényeges kérdésben fontos szerepet játszottak az egyházi személyiségek. Ugyanakkor azonban azt a következtetést is le kell vonnunk, hogy ez a befolyás nem valamely központi egyházi szervezet által kialakított, átgondolt és egyeztetett várospolitikai koncepció jegyében valósult meg — legalábbis konkrét eseteiben —, hanem az egyes befolyásos személyiségek viszonylag nagy önállósággal képviselt, egyes esetekben egymást is keresztező törekvései révén. 258