Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bárdos István: Gazdaság-, társadalom- és közművelődés politika Esztergomban (1920—1930)195

a felhalmozott anyag egy részét átszállították a Kollár házba, ahol 1922. november 26-án nyitották meg az újjárendezett kiállítás kapuit. E lépéssel téve fel a koronát azokra a törekvésekre, amelyek az újjászervezést szolgálták. Ezeknek volt köszönhető a tagtoborzó felhívás eredményessége is: 1923 februárjában a Társulat már olyan személyiségeket tudhatott tagjai között, mint Antony Béla polgármester, Schmidt Sándor bányafőtanácsos, Serédi Dénes főgimnáziumi tanár és Bajor Ágost festőművész. Az újjáalakuló közgyűlésre március 1-én, 11 órakor került sor a főgimnázium dísztermében. A nagy érdeklődés mellett tartott összejövetelen a hivatalos személyiségek, a tanárok és diákjaik voltak jelen, s amint az várható volt: nem képviseltette magát a gazdatársadalom. A közgyűlésen új tisztikart választottak; elhatároztak a korábban megkezdett ásatások folytatását, IV. Béla király sírjának további kutatását, valamint a múzeum adományok révén történő gyarapítását. A tisztikar és a tagság ezt követően nagy lendülettel látott munkához. (98) Az 1924-es esztendő márciusában előadás tartására hívták meg a Nemzeti Múzeum két jeles tudósát, Bella Lajost és Tompa Ferencet, akik a főgimnázium dísztermében „Az őskor művészetéről" illetve „A magyar föld jelentőségéről az őskorban" címmel foglaltak össze gondolataikat. Kevéssel ezt követően az Esztergom és Vidéke Sinka Ferenc Pál „Az árpádkori Esztergom" című írását közölte. Szerzőnk ebben az írásában nem kevesebbet jelentett be. mint egy rendszeres társulati közlöny — az Esztergom Évlapjai — megindításának tervét, sőt részletesebb programjának felvázolására is vállalkozott. Eszerint: „E kiadvány szakszerűen fogja ismertetni a megye területének őskorát. Esztergom vármegye és város történeti múltját és jelenét. Hozni fog nemcsak a történelem, az egyháztörténet, hanem a műtörténet, néprajz, irodalomtörténet, bibliográfia, geológia, földrajz, természetrajz, statisztika, közgazdaság stb. körébe vágó, de szorosan csak a várost és vármegyét ismertető, maradandó becsű értekezéseket, mindmegannyi építőkövet Esztergom város és vármegye története nagy épületéhez. . . . Ügyünk egyszersmind az érsekség, főkáptalan, város és vármegye ügye, érdekünk a közösség érdeke." (99) Balogh Albin és Sántha József személyében kijelölték az évlapok főmunkatársait is, és úgy tervezték, hogy félévenként fog megjelenni. A költségek előteremtése érdekében megindult a gyűjtőmunka, melynek során minden jelentős esztergomi személyiség letette a maga lehetőségei szerinti összeget. Az akció eredményeképpen a taglétszám is tovább növekedett: 1924 végére elérte a 300 főt. A következő esztendőben, ha lehet, még fokozódott a nekibuzdulás. Közeledett Csernoch János arany miséje is, melyet a város és a vármegye vezetői méltó .módon kívántak emlékezetessé tenni. E készülődés következő jeleként Sinka Ferenc Pál megvált a régészeti osztály vezetői tisztétől, s a továbbiakban teljes idejét az Esztergom Évlapjai szerkesztésének szentelte. Balogh Albin helyébe Sántha József lépett, míg elődje a múzeum első igazgatója lett. A szervezeti változások végrehajtásával egyidejűleg azt is elhatározták, hogy a hercegprímás aranymisés jubileuma alkalmából rendkívüli közgyűlést tartanak. 246