Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bárdos István: Gazdaság-, társadalom- és közművelődés politika Esztergomban (1920—1930)195

„Mindaddig, amíg a könyvtár kezelése körüli teendők ellátására a képviselőtestület a forgalom után egyelőre meg nem kívánt rendszeresített állást nem szervez és azt be nem tölti, a teendők ellátására a szükséges személyzetet a könyvtárbizottság meghallgatása után a polgármester a tisztviselői karból jelöli ki." (96) E lépéssel ia kör bezárult, a könyvtár fejlődése hosszú időre zsákutcába jutott. A város vezetése illetve közönsége végülis minden jószándéka ellenére sem tudta azokat a feltételeket biztosítani múzeuma és könyvtára számára, amelyeket a Keresztény Múzeum, a Prímási és a Főkáptalani Levéltár, a Főszékesegyházi Könyvtár országos rangú mecénásaitól, a főkáptalantól és tagjaitól megkaphatott. E szerencsésebb sorsú egyházi "^űjtemények működési körülményeinek megközelítéséért is valóságos küzdelmet kellett folytatni, amely a Társulat erejét ugyan jelentősen igénybe vette, de nem merítette ki. A Társulat vezetése és tagsága még viszonylag mostoha és szűkös körülmények között is képes volt fontos tartalmi feladatainak megoldására. Aktivitásához energiaforrásul szolgált saját hagyománya is: az elődök — mint például Knauz Nándor és Fraknói Vilmos — ösztönző példája, akiknek kezdeményezésére a Társulat 1895-ben megalakult, majd évkönyveiben komoly helytörténeti irodalmat teremtett, ugyanakkor ásatásokat is folytatott a szentkirályi földeken és másutt. Az összegyűjtött anyagból rendezett kiállítását 1914-ben tárta először a nagy nyilvánosság elé. A két évtizedes kitartó tevékenység a háború miatt megszakadt; a Társulat csak 1920 közepén — Walter Gyula püspök elnökletével tartott választmányi ülése keretében — kezdte meg ismét működését. Ezen a június 24-i ülésen ideiglenesen Molnár Szulpic tanárt bízták meg az ügyvezető elnöki teendők ellátásával. Dvihally Géza, addigi titkár helyébe Balogh Albin bencéstanár került. Sinka Ferenc Pál, valamint Dobrovich Ágoston múzeumőr és Einczinger Ferenc pénztárnok pedig a következő tisztújító közgyűlésig posztján maradt. A következő két évben az összes számbajöhető személy erejét a már említett költözések vették igénybe. Csak 1922-től kezdődően gondozattak ismét olyan fontos feladatok megoldására, mint gazdasági helyzetük megerősítése és a taglétszám növelése. Az újjászerveződő Társulat mint írták, „ . . . a papság és a tanügy munkásain kívül is méltán számít minden művelt ember támogatására." (97) A tagtoborzás eredménye a gazdasági stabilizáció szempontjából sem volt közömbös, ugyanis megfelelő helyi érdeklődés esetén — a kialakult gyakorlatnak megfelelően — nagyobb támogatást remélhettek a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségétől. E figyelemre és támogatásra igen nagy szükség volt. hiszen enélkül szinte elérhetetlen távolságba került volna a város és a vármegye életét és múltját feldolgozó nagymonográfia elkészítése. A Társulat iránti érdeklődés felélénkülését az újsághírek szaporodása mellett a gyűjteményt gyarapító adományok is jelezték. A nyomasztó elhelyezési gondokon (miként arról már szóltunk) oly módon segítettek, hogy 245