Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bárdos István: Gazdaság-, társadalom- és közművelődés politika Esztergomban (1920—1930)195

jának megismeréséhez régészeti tárgyak gyűjtése: ajándékozás, vásárlás és ásatások útján. Történelmi adatok gyűjtése és feldolgozása, kiterjedvén a vidék művelődéstörténeti és néoraizi szempontból való megismerésére is." (91) E feladat megoldása érdekében múzeumot és könyvtárat létesítettek, gondoskodva ezek folyamatos gyarapításáról. Á Társulat tagjainak kutatási eredményeit előbb évkönyvekben, majd 1925-től kezdődően az évi egy-két alkalommal megjelenő Annales Strigonienses (Esztergom Évlapjai) hasábjain jelentették meg. Az ásatások és a kiadvány költségeit — a kor szokásainak megfelelően — olyan mecénások biztosították mint Csernoch János hercegprímás, Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásüevi miniszter s a városban élő főpapok, gazdagabb polgárok. Az anyagi támogatás és a céltudatos szorgos munka eredményeként országosan is számontartott árpádkori gyűjtemény alakult ki Esztergomban. A középkori anyag mellett gondot fordítottak a közelmúlt eseményeit rögzítő tárgyi emlékek és dokumentumok felgyűjtésére is. így került sor a világháború és a Tanácsköztársaság helyi eseményeit dokumentáló emlékek múzeumi elhelyezésére. Könyvtáruk gyűjtőköre kiterjedt a városra és a vármegyére vonatkozóan megjelent történeti, régészeti, néprajzi, művészettörténeti és művelődésszociológiai irodalomra. A kutatások feltételeinek biztosítása érdekében könvvtáron kívül oklevéltárat is kialakítottak. A Társulat tagsága természetesen és elsősorban a kutatásra szerveződött, de nem zárkóztak el a magasszintű régészeti és történelmi ismeretterjesztéssel járó többlet-terhek vállalása elől sem. Rendszeresen bizonyították ezt előadásaik és a helyi lapokban megjelent történeti írásaik is. Igyekeztek távoltartani magukat az aktuálpolitikai kérdésektől. Még 1920 legelején is így volt ez, amikor a legtöbb egyesület behódolt a minden hatalmat magához ragadó MOVE-nak. Ez a szervezet csatlakozásra szólította fel a Társulatot, felajánlva, hogy közreműködik az elhelyezési, raktározási gondok megoldásában. A választmány ennek ellenére elutasította a javaslatot s a vele járó tagegyesületi szerepet. Ezt követően az egész évtizeden keresztül folytatódott harcuk a Múzeum és az ekkor vele egy szervezeti egységben működő — Helischer alapította — városi könyvtár megfelelő elhelyezéséért. A gyűjtemények előbb a Német utcai Einczinger-házban voltak. Egy részük innen 1922-ben a város főterén álló Kollár féle ház emeleti helyiségeibe került. A fennmaradó hányad azonban 1928-ig — az Obermayer ház birtokba vételéig — élvezte az Einczinger család „vendégszeretetét". A végleges elhelyezést keresve, az iskolaépítkezésekkel összefüggésben felvetődött egy olyan elképzelés is, ho?v a gyűjteményeket költöztessék a Városi Tanács Bottyán utcai szárnyába, amelyet addig a leányiskola foglalt el. Később ugyanennek az épületnek a Deák Ferenc utcai szárnya kínált elhelyezési lehetőséget. A megoldás eközben azért is egyre sürgetőbbé vált, mivel a megindult építkezések nyomán rohamosan nőtt az előkerült leletek száma. 243