Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bárdos István: Gazdaság-, társadalom- és közművelődés politika Esztergomban (1920—1930)195

Ez történt a baptisták esetében is: „Azon körülmény, hogy a kommün bukása után kezdték meg a propagandát, s hogy pénzzel fogdossák itt Esztergomban a híveket, s hogy a munkásosztályra vetik rá magukat, tüntetően bizonyítja, hogy itt csendesen a vallás subája alatt tulajdonképpen kommunista agitációról van szó. Ahol ma pénzzel férkőznek a szegény munkásosztály lelkéhez, mivel a szegénység a legnagyobb kerítő, amely „vallás", pénzzel fogdossa a híveket a nincstelenségben, pénzszűkében, ott a pénz csak agitációs célokra szerzett pénz lehet. Agitációs célokra pedig világszerte az orosz szovjet dönti a pénzt. Köztudomású, hogy az anabaptisták, baptisták val.lási tételeiben a kommunistákkal több rokonvonás van, így például vagyonközösség, papság ellenesség, a családi élet lazasága ... A törvényt ki lehet játszani, de fel is lehet függeszteni." (16) A hitéletben jelentkező új vonások — mint a későbbiek bizonyítják — nemcsak az állami szervek számára teremtettek új helyzetet és adtak újabb feladatokat, hanem az egyházi vezetés és a papság számára is. Az 1922. évi nemzetgyűlési választások, politikai élet a két választás között Miként erre az előbbiekben már utaltunk: az 1920-as nemzetgyűlési választásokhoz viszonyítva 1922-re jelentős módosulás következett be az egyház politikai élettel kapcsolatos felfogásban. A papság közvetlen politikai tevékenységét szorgalmazó XV. Benedek pápa halála után 1922 elején XI. Pius lépett trónra, s koncepciójában a hitélet és a pasztorizació kérdései kerültek a középpontba. Ez a nem csekély gyakorlati következménnyel járó változás már jól érzékelhetően fogalmazódott meg Csernoch János hercegprímásnak abban a beszédében, mely a Szent István Társulat 67. közgyűlésen hangzott el. E szerint a katolikusok közéleti feladatai az új helyzetben nem a keresztény politikai pártokban, hanem a katolikus szociális akciókban rejlenek. „Értsék meg — mondotta —, hogy a kereszténység ereje az egyes egyházak működésében jelentkezik. Azért hassanak oda, hogy azokon a tereken, ahol a kereszténység nevelő hatására van szükség, az egyes egyházaknak külön kell munkához látniuk ... A közös erő ugyanis nem az elkeveredésben rejlik, hanem az egyéni erők harmonikus összeműködésében." (17) Ez a koncepció érvényesült Schlachta Margitnak és másoknak a politikai életből való kivonása során is. Csernoch e gondolat szellemében helyeselte Mészáros János érseki helvnöknek azt az álláspontját, mely szerint kívánatos „ . . . hogy a katolikus papok tartózkodjanak a képviselői mandátum vállalásától, mert az elvonja őket a lelkészi teendők ellátásától." (18) Ilyen körülmények között bizonyára volt némi alapja annak a hírnek, hogy Csernoch János hercegprímás nem járult hozzá Mátéffy Viktor to203