Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bárdos István: Gazdaság-, társadalom- és közművelődés politika Esztergomban (1920—1930)195

zásuk középpontja'ban a kormány keresztény szocialistákkal való kiegé­szítése állott. Miután Friedrich hajlandónak mutatkozott az együttmű­ködésre a keresztényszocialistákkal, az egyházfők biztosították az új po­litikai vezetést az egyházi támogatásról." (6) A békekonferencia azonban nem ismerte el Friedrich egyetlen kormá­nyát sem, s Habsburg József lemondásán kívül követelte a kabinet to­vábbi kiszélesítését is. Eközben megtörtént a Tanácsköztársaság vala­mennyi eredményének a felszámolása. Az egymást követő kormányok te­hetetlenül tűrték a Horthy Miklós vezette fővezérség tevékenységét, s beleavatkozását a kormány és a közigazgatási hatóságok működésébe. A helyzet már odáig jutott, hogy reálisan vetődött fel egy katonai dikta­túra gondolata, melynek ellenhatásaként azonban egyre fokozódott a pár­tok tevékenysége. Egyik oldalról létrejött a kormányt alkotó Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP) a Keresztény Nemzeti Párt és a Ke­resztény Gazdasági és Szociális Párt egyesítése révén, másik oldalról megindult a szociáldemokrata mozgalom újjászerveződése is, az MSZDP jobbszárnyának vezetése alatt. Ebben a helyzetben nem lehetett vitás, ki mellé áll a magyar katolikus püspöki kar. A hercegprímás a Keresztény Szociális és Gazdasági Párt, a keresztény szakszervezetek és a Központi Sajtó Vállalat részére 1919 október 26-án 50 000 koronát bocsátott Ernszt rendelkezésére. „A mostani sorsdöntő időben meghozom az áldozatot a Keresztény Szociá­lis és Gazdasági Párt javára, — írta a prímás Ernsztnek — melyre egyál­talán képes vagyok . .. Ezt az összeget legjobb belátása szerint a Ke­resztény Szociális Párt agitácionális, a sajtó és választás céljaira hasz­nálja föl, legalább 10 000 koronát fizessen be a Központi Sajtó Válla­latnál, részvényjegyzés címén. Legyen rá gondja — folytatta Csernoch —, hogy az összegből az esztergomi, Esztergom-vidéki (dorogi) agitáci­óra is jusson és az emberileg lehető megtörténjék, hogy a székhelyem kö­zelében lakó nép a Keresztény Szociális és Gazdasági Pártba szerveztes­sék." (7) A pártok tevékenységének ez a fajta fölélénkülése elsöpörte a katonai dik­tatúra bevezetésének belpolitikai feltételeit, s kedvező alapot teremtett a békekonferencia döntésének megvalósításához, mely szerint Magyarorszá­gon többpárt-rendszeren alapuló parlamentális rendszert kellett létre­hozni, mégpedig a katonai és politikai hatalmat gyakorló „keresztény nem­zeti" pártokra támaszkodva. Ebben a helyzetben váltották le Friedrichet, s nevezték ki 1919. november 24-én Huszár Károlyt miniszterelnökké, mint a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja keresztény szocialista csoport­jának egyik vezetőjét. Huszár kormányát azután már elfogadta mind a békekonferencia, mind az egyház. Az új kormányban mindössze két vál­tozás következett be a korábbihoz képest. Az igazságügyi miniszter a li­berális Bárczy István lett, a munkaügyi és népjóléti tárca élére pedig Peyer István került, az MSZDP képviseletében. A keresztény, konzerva­tív erőknek azonban már ez a halvány baloldali árnyalat sem volt ínyé­re. Ezért tiltakozása jeléül fokozta a terrort, s hozzálátott a szélsőjobb­oldali szervezetek tömegének kiépítéséhez. A hivatalos Esztergom han­gulatát jól érzékelteti az egyik városatya által benyújtott következő szö­199

Next

/
Thumbnails
Contents