Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bárdos István: Gazdaság-, társadalom- és közművelődés politika Esztergomban (1920—1930)195

DR. BÁRDOS ISTVÁN: GAZDASÁG-, TARSADALOM- ÉS KÖZMÜVELÖDÉSPOLITIKA ESZTERGOMBAN (1920 — 1930) I I. A város gazdasági élete és fejlődésének főbb tendenciái Esztergom vármegye — mely a maga 1077 km

2 területen elhelyezkedő két járásával az első világháborút megelőzően is az ország legkisebbjei köze tartozott •— a vesztes háborút követően egyetlen 532 km

2 területű járásra zsugorodott össze. Hasonló volt a helyzet — a székhely-város nélkül maradt — Komárom vármegye esetében is, mely 4 járásból immár csak kettőt, 2842 km

2 területből csak 1439-et mondhatott magáénak. Esztergom vármegye székhelye, a szabad királyi címet viselő — de annak minden jogi előnyétől évtizedekkel korábban megfosztott — Esztergom valódi és vélt hatalmi, gazdasági lehetőségei között eladdig soha nem tapasztalt méretű szakadék keletkezett. Fejlődésének lelassulását s visszaesését különösen plasztikusan érzékeljük akkor, ha néhány jellemző adatsorát összevetjük a korábban tőle kissé elmaradottabb Vácéval. (ld. 1. sz. mell.) Az 1860-as évektől Vác lakossága kiegyensúlyozottan növekedett; ezzel szemben Esztergom lakosságának adatsora lassú emelkedést és csökkenést egyaránt magában foglaló vargabetűket írt le Összevetve mindezt az ipar adataival, érzékelhetővé válik az összefüggés az üzemek fejlődése és a lakosság számának alakulása között. A világháború nyomán jelentősen visszaesett ugyan a fejlődés mindkét városban; Vác azonban hamarabb talált magára, s a megtorpanást követően dinamikusabban fejlődött mint Esztergom. Lényegében hasonló volt Esztergom helyzete a mezőgazdaság területén is. A városra jellemző birtoknagyság 1—10 hold között mozgott. Az 1930. évi 702 bérlő és birtokos közül 613-nak volt kevesebbje 10 holdnál. Ha mindezekhez hozzászámítjuk az itteni földek rossz minőségét, továbbá azt, hogy ekkor már jó 50 esztendeje alig adtak bort a filoxéra pusztította lankák, viszonylag könnyen alkothatunk képet a lakosság gazdasági erejéről. Az első világháború végéig mindezekből az ellentmondásokból kevesebbet érzékelt a lakosság, mivel a Duna bal partjának gazdagon termő földiéiről bőven áramlott az élelmiszer a jobb parton fekvő Esztergom piacára. Az itteni föld pedig, ha többet nem is, annyit adott, amennyire tulajdonosának a megélhetéshez szüksége volt. Mivel azonban a háborút követően „ . . . a szeminárium úgyszólván összes birtokainak jövedelmétől elesett, ... a primácia (pedig) birtokainak jövedelmezőség szerint háromnegyed részét..." (1) veszítette el: — a város élelmiszerellátását szinte önerőből kellett biztosítani. E feladat megoldására azonban az apró parcellákon korszerűtlenül s konzervatív szellemben gazdálkodó parasztság csak igen kevés siker reményében vállalkozhatott. 195