Esztergom Évlapjai 1983
Dr. Bárdos István: Gazdaság-, társadalom- és közművelődés politika Esztergomban (1920—1930)195
A számbavett összefüggések sorából semmiképpen sem hagyhatjuk ki a közlekedést, szállítást és hírközlést. A város fejlődését rendkívül hátrányosan befolyásolta az, hogy a Budapest—Bécs vasúti fővonal végülis az esztergomi medence elkerülésével épült ki. Az emiatti elszigeteltségen már a századfordulót követően enyhíteni akartak egy Budapestet — Szentendrén—Visegrádon—Pilismaróton át — Esztergommal összekötő helyiérdekű villamosvasút megépítésével. A Kereskedelemügyi Minisztérium 1912-ben Metzger Károly és Salgó Andor budapesti mérnököknek ki is adta a tervezési engedélyt, az első világháború azonban levétette ezt a kérdést a napirendről. Palkovics László alispán 1922-ben éppen a város elszigeteltségének feloldása érdekében elevenítette fel a korábbi tervet, kérve annak megvalósítását a Kereskedelemügyi Minisztériumtól. A kérelem alatámasztásául készült indoklásból érdemes idéznünk néhány — a kor gondolkodására és a Trianon utáni helyzetre is utaló — mondatot. Eszerint: „... Esztergom várost és a vármegyének a Duna jobb partján lévő részét a háború alatt és azt megelőzően mindenkor a balparti rész élelmezte. Az itteni rész meg van áldva szénnel, márgával, kővel és részben fával, ami miatt itt több bánva és számos iparvállalat létesült az inkább csak terméketlen, inkább csak szőlőtermelésre alkalmas területen a mezőgazdaság egyéb ágai csak igen szűk keretek között űzhetők. Azon tény, hogy Esztergom vármegye a Duna két partján terült el, nem véletlen szeszély eredménye, hanem természetadta alakulat volt. A Dunántúlnak (a jobb parton) Esztergom városához tartozó része földrajzilag nem a Dunántúlhoz tartozik hanem az elválasztó Duna folyam dacára a Dunán innenhez (bal part). A Dunántúlnak ezt a részét a hegyek teljesen elválasztják a tulajdonképpeni Dunántúltól és a Duna pedig nem elvalasztja, hanem összeköti a Dunán inneni területtel ... A béke ezt az egységet kettészakította. Az itt maradt rész tápláló földiétől megfosztva egymagaban életképtelen. Még súlyosbítja a fogyasztási helyzetet, hogy az ország elvesztvén bányái és ipartelepei nagy részét, az itt már eredetileg is megvolt ipari, főleg szénbánya vállalatok fellendültek, minden munkaerőt és mezőgazdasági területet nemcsak felemésztenek, hanem nagymérvű behozatalra szorulnak. Az ezáltal támadt drágaságot az ipari termelésen kívül álló fogyasztók elviselni képtelenek . . . Ezen csak az segíthet, ha a város kapcsolatba léphet a balparttal, mégpedig annak magyar fennhatóság alatti részével. Ezt volna hivatva elősegíteni az Esztergom—Visegrádi villamosvasút. .."' (2) Bár az indoklás mindenben megfelelt a kor érzelmi és politikai hangulatának, — a valóban nehéz gazdasági helyzetben a terv kivitelezésre nem kerülhetett. így Esztergom évtizedekre elvesztette az átmenőforgalom adta természetes előnyöket. A fentiekben vázolt gazdasági nehézségek által kiváltott lét- és hangulati bizonytalanságot csak fokozták a város közigazgatási hatáskörében, jogállásában bekövetkezett — elsősorban a köztisztviselők egzisztenciáját érintő — változások. Esztergom már az 1870-es évek második feléoen végrehajtott közigazgatási reform során elvesztette a törvényhatósági jogú városokat megillető jogokat. A legfájóbb lefokozásként az érintette, hogy a belügyminiszter közvetlen hatásköréből a vármegyéébe került át. A párkányi járás elszakadása tovább rontotta a helyzetét, s egy időre 206
