Esztergom Évlapjai 1983

Nagyfalusi Tibor: „Műhelyből — emlékhely". Babits és esztergomi házának válságos évei, 1933—1901.

1941-ig még hét nyara volt hátra: — még hatszor tért vissza ide. Menedéke, „szigete" az 1937-es távollétet is átvészeli: — lehet, hogy megint a barátok segítenek? . . . Babits ezen a nyáron az orvosilag végre felismert betegség rémével viaskodik (hogy t. i. egyre nehezebb légzése nem asztmatikus; hanem daganatos eredetű gégeszűkület okozza). Talán neki is eszébe juthat az előző év végén elhunyt Kosztolányi, — akárcsak József Attilának Thomas Mann üdvözlésekor, 1937 januárjában. Versét a Szép Szó februári száma közölte. Különös — de korántsem lehetetlen — elképzelni, ahogy az örökre megbántott „fuvolás" a pokoljáró „dudás" sorait olvassa. Egykori támadójáét, akivel hét esztendeje lettek „pörös felek" .. . Lehet, hogy most ő is ugyanabban az „ügyben" — közös ügyük mellett •— érzi tanúságtevőnek a nála jóval fiatalabb kortársát? És vele együtt természetesen Thomas Mannt, aki az írástudók felelősségének, a némák cinkosságának ezidőben lett harcos szószólója? ... S hogy a versbeli diagnózist olvasván, nemcsak Európáéra, hanem a magáéra is ráérez? Most temettük el szegény Kosztolányit s az emberségen, mint rajta a rák, nem egy szörny-állam iszonyata rág s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még, honnan uszulnak ránk új ordas eszmék . . . És a Szép Szót netán olvasó Babitsnak — a „magát-emésztőnek" — bólintania kell erre a kétfelé mutató előképre: igen, nagyon pontos. . . Rém-arcának minden eddiginél határozottabb vonásai vannak: megrendítően hat Babitsra, akinek nyugalma csekélyebb jóserejű jelekre is „hajlong, mint a levél az ágon", — aki érzékeny fordítója Szophoklész, Shakespeare, Goethe baljóslatokat sorjázó és beváltó tragikus dramaturgiájának .. . Búcsúznunk kell újra, kicsi ház, s egyre nehezebb a búcsúzás. Hányszor látlak, ki tudhatja, még? Hány nyarat fog adni még az ég? Mint egy akvárium fenekén, idegen nagy csendben járok én. Körülöttem sok halk szörnyeteg, jövőm félelmei, lengenek. Én tudom, hogy ez a béna csend, ez a vak fény gonoszat jelent. Jön az ősz és életem is ősz: Óh jaj, mit hoz őszömnek az ősz? Remegnek a gyenge levelek, mint siralomházban a fejek. Az egész táj szép siralomház. Isten veled, kicsi nyári ház! (14). 19