Esztergom Évlapjai 1983

Nagyfalusi Tibor: „Őrök megújulás..." Beszélgetések Kollányi Ágostonnal — életútjáról, s a belé torkolló esztergomi ösvényekről

dásra is. Ugyanis a kiütéses tifusz után választhattam: hol legyek lábadozó. Én természetesen szülővárosomba, az ott létesült hadikórházba kértem magamat. . . Emlékszem, hogy itt Írogattam 1943 őszén Makkai Sándor Ördögszekér című regényéből egy filmforgatókönyvet; néhány részlete, lapja még ma is megvan valahol. — Ez arra enged következtetni, hogy játékfilm-rendezői álmaidat sem adtad fel egészen, noha a megvalósulás kapuit szigorúan őrizték a szakmabeliek . . . Azt a lexikon-adatot, hogy színházrendezői stúdiumokat folytattál a Színiakadémián — felfoghatjuk tehát úgy, hogy mintegy kerülőutat választottál? — A lexikon téved: nem a Színiakadémián jártam. Teljes felgyógyulásom után ismét visszamentem Pestre, ahol akkoriban indult egy rendezői akadémia. Németh Antal szervezte, ő vezette a felvételi vizsgákat is. Megfeleltem: bejutottam a tizenkét hallgató közé, akiket felvettek. Még az első évet sem végezhettem el: 1944-ben újabb frontszolgálat miatt meg kellett szakítanom tanulmányaimat. Sajnos, örökre . . . Csak az indexet őrzöm, mint kedves emléket, meg persze Németh Antal óráinak életreszóló élményét. — Ez a „sajnos" mintha meg is cáfolná előbb kifejezett gyanúmat, hogy a színházi rendezésre csak úgy gondoltál, mint egy lehetséges kerülöútra, amelyik egyszer majd elvezethet a filmszakmához. — Valóban, többről volt szó. Még ez a próbálkozásom is a pályakezdésemet jellemző divergenciához tartozott inkább, azt tette teljessé. . . Még mielőtt a film felé kezdtem volna kacsintgatni, nagyon komolyan tekintgettem a színház, a színházi rendezés irányába. Már az egyetemi évek alatt — ahogy említettem: családi kapcsolatok révén is — sokat forgolódtam a színházak táján. Most elárulom, hogy még „a világot jelentő deszkákon'' is: tudniillik elég rendszeresen statisztáltam a Nemzetiben . . . Egyébként néhány film statisztériájában is benne voltam. — Es a reklámfilm? A Filmiroda műtermében félbeszakadt munkát nem folytathattad? — De igen, folytathattam volna, ha nem is pont azt a trükkfilmecskét. Hol volt már az!. .. 1943 végén (vagy inkább 44 elején?) olyan szerződést ajánlottak fel, amely sokkal tartósabb és jövedelmezőbb feladatot ígért. 1000 pengőért — óriási pénz volt! — önállóan csinálhattam volna a Magyar Filmiroda heti rajzos filmhiradóját. Ennek egyik állandó része lényegében a hivatalos német hadijelentések rajzos-trükkös illusztrálása volt a frontok mozgó térképén, persze a német haditetteket glorifikáló kommentár-szöveg kíséretében ... Bennem friss élmény volt a doni katasztrófa, és azt válaszoltam az ajánlatra, hogy nem tudom vállalni, Miért? — kérdezték. — Ne haragudjanak, nem vállalhatom. — Jó, jó, de miért? — Erre nem válaszolhatok — mondtam .. . Emlékszem, hogy milyen megkönnyebbüléssel hagytam ott őket: — a Fradi-pályától a Nagyvárad térig folyvást fütyürésztem . . . Végre én utasítottam el valamit, én döntöttem magamról, nem pedig a háború, helyettem .. . Persze, ez az utóbbi hitem eléggé naiv volt. A hadigépezet hamarosan korrigálta is: 137