Esztergom Évlapjai 1983

Nagyfalusi Tibor: „Őrök megújulás..." Beszélgetések Kollányi Ágostonnal — életútjáról, s a belé torkolló esztergomi ösvényekről

— Mondtam, hogy ekkoriban nagyon ráértem . . . Sokmindenre, úgy látszik, erre is. Arra azonban, hogy a múltamat, különösen az ilyen „zsengéimet", rendezetten számontartsam — igényem sem volt, időm még kevésbé: azt az éppen soron lévő munkám használta el. Tennivalóm pedig mindig adodott valamiképpen: legföljebb ezidőtájt túlságosan is sok irányból mutatta magát... De akár a feladatok találtak meg engem, akár én őket, így is, úgy is teljesen elfoglaltak. — Emiitett cikksorozatodat a szerkesztő ezzel vezette be: „Egy budapesti filmvállalat kultúrfilmet fog készíteni Esztergomról. Ez a tény talán aktualitást ts ad e soroknak, melyeken bemutatjuk a filmgyár érdekes menetét, egy film megírásától a premierig". — Erre a kultúrfilmre sem emlékszel? Egyáltalán: valóban elkészült? — Nem, ezt sem tudom . .. Valószínű, hogy ez a filmkészítési terv is a fellendülő esztergomi idegenforgalommal lehetett kapcsolatban. Ennek külön hangsúlyt adott, hogy közeledett a Szent Istváni millenium éve: 1938 '... — Igen, erre Esztergom mint István király szülőhelye, székvárosa különös gonddal készült, büszke tudatában az ásatások friss eredményeinek is. Idegenforgalmi célú plakátpályázatot is hirdettek, 100, 50, 25 és 5 pengős díjakkal. A felhívást először 1936. július 23-án közlik a helyi újságok; az Esztergom és Vidéke épp abban a számban, amelyben a filmgyártás „titkairól" szóló sorozatod kezdődik . . . Ügy értesültem, hogy ezen a plakátpályázaton te is részt vettél? — Látod, erre én is jól emlékszem. Még arra is, hogy második díjat kaptam; az elsőt Dex Ferenc nyerte el. aki a várban feltárt freskók restaurátora volt.. . Erről talán azért őrzött meg tartósabb nyomokat az emlékezetem, mert — ahogy mondtam — ebben az átmeneti korszakomban Pesten is éppen a plakát, cimke és társai: szóval, a reklámgrafika ígérkezett komolyabb kenyérkeresetnek. — Tehát az egyetem után, 1936-tól? — Az egyetem után, de már inkább 1937—38-ban. Előtte és közben ugyan rövidebb időkre el-elszegődtem úgynevezett magántisztviselőnek, dolgoztam például a Közellátási Hivatalban .. . — Ezek az állásaid csak amolyan átmeneti „kényszer-kikötők" voltak a reklámgrafikusi „szabadúszásban", amely hosszabb távon is sikerrel bíztatott? — Űgy van. Annál is inkább ígéretesnek mutatkozott ez a reklámszakma, mert kapcsolatba hozott filmesekkel is: reklám-filmesekkel, híradófilmesekkel. E két műfajnak akkori gazdája a Magyar Filmiroda volt, itt dolgozott például László Endre, író és rendező (a maiak, ha máshonnan nem, a Rádióból ismerhetik, ő a Szabó-család rendezője is). Őneki nagyon sokat köszönhetek . . . Ha jól meggondolom: voltaképpen az ő segítsége „szerződtette" társul a szerencsémet, ami máig hűen kitartott mellettem a filmes pályán . .. Mert látod, erre ís nagy szükség van: kell egy szerencsés eset vagy valami véletlen, hogy megnyíljék a magamfaj 135