Esztergom Évlapjai 1983

Nagyfalusi Tibor: „Őrök megújulás..." Beszélgetések Kollányi Ágostonnal — életútjáról, s a belé torkolló esztergomi ösvényekről

vagytok ... Itt van: Esztergom és Vidéke, 1936. augusztus 13. Tehát nem sokkal a te vitacikked megjelenése után. Azt harangozza be, hogy az Idegenforgalmi Hivatal a következő estén a Fürdő Szállóban „garden partyt" rendez, amelyben — idézem — „Dévényi Laci gyermekművész is szerepel; és még nem ismert oldaláról fog bemutatkozni", amennyiben táncszámokat ad majd elő. „Fellépését annál is inkább várjuk nagy érdeklődéssel, mert félig-meddig esztergomi, és rokoni szálak fűzik őt most is Esztergomhoz." — fejeződik be a közönségcsalogató . . . Sajtóbeli friss reagálásodból az ifjú helybéli költő-fióka versére — nyilvánvaló, hogy ekkortájt épp városunkban vakációztál. Lehet, hogy ott voltál kis rokonod vendégszereplésén is? — Bár nem emlékszem, de nagyon valószínű. .. Annál is inkább, mert egyetemi éveim alatt Lacinak, a nálam vagy tizenöt évvel fiatalabb unokaöcsémnek amolyan családilag „megbízott" kísérője lettem próbákon és előadásokon, filmműtermekben és színházakban. Ennek is köszönhető, hogy a mozi- és színház-élményeket szinte habzsolhattam . . . No meg, ezidőben volt az ember utoljára időmilliomos . . . Hangversenyekre is sokat jártam. Általában elmondhatom, hogy soha azóta nem voltam annyira szinkronban a művészeti élet eseményeivel, mint akkortájt: gimnazistaés egyetemista-éveimben. — De egyelőre csak nézőként, közönségként, ugye ezt mondtad? •— Érdeklődésem tágulásának a film is, a színház is már korán részese volt; pályám alakításában azonban mindkettő csak később, jópár év múlva kapott szerepet. A színháznak csupán rövid „epizód-alakítás" jutott, a film viszont a legfontosabb főszerepet kapta életemben . . . Egyelőre sokfelé tendáltam, érdeklődésem igencsak divergált. Nagyon színes, de a lehető legszétesőbb életszakaszom volt ez: a többfelől összegyűlt útravalómmal valahogy szétfelé tartottam, legalábbis látszólag. — A többféle irányból kapott indíttatások hatása egymást gyengítette, mert nem nyílt még számukra olyan erőtér, ahol összemííködhettek volna? — Igen, ez volt a helyzet... A fizika-matematika például mintha teljesen elsüllyedt volna. Tanítani nem akartam, mire használjam hát a „tudományomat"? ... A képzőművészet, a fotó? . . . Ha ezirányban volt bennem némi képesség, az is csak rövid időre aktivizálódott újra, az egyetern elvégzése után. Katonaköteles voltam, de még nem hívtak be; viszont tudtam, hogy ez előbb-utóbb elkerülhetetlenül bekövetkezik. „Szabadúsztam" tehát, hogy ne mondjam: „lötyögtem" — és valamivel eközben is kellett foglalkoznom, meg kellett élnem valamiből. Ebben az átmeneti időszakban reklámgraíikára adtam a fejemet és kezemet. — Az egyetemen, gyakorló éved is beszámítva 1936-ban végeztél. Ezen a nyáron, mint eddig is láthattad, az esztergomi sajtó is bizonyítja érdeklődésed eleven csapongását. . . Es még mindig tartogatok valamit a feljegyzéseim között. Tudod, hogy ugyanezen a nyáron, három júliusvegi folytatásban szintén az Esztergom és Vidéke közölte egy ismeretterjesztő írásod, ezzel a címmel: Amíg egy film eljut odáig .. .? 134