Esztergom Évlapjai 1983

Zsalus-Zajovits Ferenc: A második Babits emlékkönyv sorsa, avagy egy igaz vállalkozás fiaskója

Aztán a „mécses" még egyet lobban. „[...] mégegyszer a Babits kéziratokról: természetesen állami szinten senki nem gondolt Babits kéziratok megsemmisítésére. Legjobb tudomásom szerint azonban Basch egyetmást eltüntetett és konkrétan tudok más írókról is, akik szintén „elvesztették a náluk lévő Babits levelet [...]" Ezután a bólya eltűnik, elúszik a tenger végtelenjén, és Tüskés tekintete sem követi többé. Mit is láthatna a sötétségben . .. ,,[...] Helyes lenne, ha ránk való hivatkozással fölkeresnéd Jólesz Lászlót a Magvető Kiadónál, s érdeklődnél a kötet sorsa felől [. . . ] 1966: Babits halálának negyedszázados évfordulója: ismét „jó alkalom lehetne a könyv megjelenésére [...]" — Cseng-bong vissza a reményhang immár megfulladva — rozsdás-repedten. A következő Babits könyv meghiúsulását okadatoló levél ismét dátum nélküli. Valószínűleg 1966 húsvétja után keletkezett. Ez summázza, hogy a második emlékkönyv burkolt vagy nyílt akadályai hol, milyen fórumokon merültek fel és odamutat a lékelő sziklakra amelyek elsüllyesztették a kötet amúgy is törékeny csónakját. III. A Babits emlékkönyv sorsának nyomonkövetője Tüskés Tibor, mérföldkőről-mérföldkőre vezető útját megismertük. De ez is kevés lehet ahhoz, hogy érdobbanás-szerűen érezzük az 1960-as évek első felének érzékenységét, vagy érzéketlenségét a babitsi életmű iránt. Két nagy tanú jelentkezik: az egyik Illés Endre a belülről érzékelés biztonságával elvben és általánosságban tapint rá az emlékkönyv megjelenésének akadályaira, kapcsolva a Szépirodalmi Könyvkiadó tapasztala t-láncolatához — az újabb tapasztalatot. A másik „tanú" a hivatal megítélése. Nézzük hát Illés Endre kézírásos levelét, amely 1963. január 2-án kelt, Dévényi Ivánhoz: „Kedves Iván [.. . ] Ady és Babits végülis őszintén becsülték egymást, pedig a hiúságuk eléggé hasonlított. S hát József Attila? A szamár Babits pamflet után nem megrendítő a közeledése és kéznyújtása? És hogyan írt Illyés Szabó Lőrincről! [...] És most a Babits emlékkönyvről. Sajnos reménytelen ügynek tartom a kiadását. Ó, nem Pilinszky, Sík, Kunszery miatt. (Hiszen például Pilinszky verseskönyvét is kiadtuk és ki fogjuk adni az új kötetet is — a műfaj miatt reménytelen. Három-négy emlékkönyvvel is kísérleteztünk a Szépirodalminál s mind zátonyra futottak. Egyetlen egy jelent meg a József A. Emlékkönyv, s végül az is csak zárt terjesztésben négy évi hevertetés után. (A könyv ki volt nyomva.) A Magvető ugyanígy járt a maga terveivel, Kassák, Tersánszky emlékkönyv stb. ... Hogy mik a műfaj buktatói? Hosszadalmas volna elmondani, nem fér már be ebbe a levélbe — ezt is majd élőszóval. Babits összes verseit ismét megjelentetjük az 1963-as könyvnapon. Az em111