Esztergom Évlapjai 1983

Zsalus-Zajovits Ferenc: A második Babits emlékkönyv sorsa, avagy egy igaz vállalkozás fiaskója

[.. . ] hogy helyes lenne, ha rank való hivatkozással fölkeresnéd Jólesz Lászlót, a Magvető Kiadónál s érdeklődnél a kötet sorsa felől, annál is inkább, mert a kézirat még nem egy lezárt anyag, tehát tisztázva az elgondolásokat, mit kellene csinálnod. 1966: Babits halalának negyedszázados évfordulója — jó alkalom lehetne a könyv megjelenésére. [. ..] Vissza kell térnünk az ajánlott 1966 évhez. „Babits halálának negyedszázados évfordulója" — említi Tüskés. 1961 volt Babits halálának 20. évfordulója és alkalom a tiszteletadásul szolgáló emlékkönyv kiadására. 1963 pedig a születés 80. évfordulóján könyvvel kilépésre alkalom. Ám az idő — és akadályok előrehaladtában ismételten keresni kellett és Tüskés Ti(oor a lassan sorvadásba hallgatott könyv megmentésére, gyors fordulattal keresett és talált is egy harmadik alkalmi dátumot: 1966-ot. A halál: 25. éve. Egy dolog eleve elítéltetésében —sajnos akkor sem — akadályozhatta meg a verdiktet, a sors taposó menetelését imitt-amott felbukkanó dátum, alkalom, mert a könyv meg nem jelenésre volt ítélve: „hamvába holt" — mondja Tüskés 1964. évi (kb. novemberi keletkezésű) levele. Mintha a mindig művészettörténeti, történeti és irodalomtörténeti író zaklatottságát jelezné, egyre sűrűbben érkeznek dátumozás nélküli levelei. Miként a következő is — általam feltételezetten — keltezett 1964. november körül. „Kedves Iván, [... ] Azt akartam megírni, hogy Jólesz értesített bennünket, hogy válaszolt neked, s a Jólesz hozzánk is elküldte a Magvető lektori véleményének másodpéldányát. De úgy látszik a lektori vélemény v ége lemaradt, mert éppen az nem derült ki, hogy mi a végleges álláspontjuk. Az írás beszél a tervezett kötet egyes darabjairól, de nem summázza döntésüket. Éppen emiatt készültem írni neked, s a ma megérkezett soraidból sajnálkozva látom, hogy a kéziratot is visszaküldték, s ebből úgy látszik, az olvasható ki, hogy a kötet kiadásának gondolatával sem kívánnak foglalkozni. Ezt annál is inkább sajnálom és furcsállom, mert a megküldött véleményezésiből is az derül ki, hogy vannak olyan darabjai a kötetnek, amelyek nekik is tetszettek. Viszont a véleményből olyan magatartást is kiolvastam, amely eléggé elutasító magával Babitscsal szemben is, s mintha ettől az emlékkönyvtől valamiféle egyedül üdvözítő [. .. ] „korszerű" vélemény és értékelés megfogalmazását várták volna. Őszintén szólva felháborít az eljárás, mintha meg sem értették volna szándékunkat és elgondolásainkat. Az ügynek még külön humora, hogy az írások külön-külön lassan mind megjelennek folyóiratokban, lapokban, csak épp kötetté nem állhatnak össze a Magvető jóvoltából. Talán még sem kellene ennyiben hagyni a dolgot, s ha nekem lesz alkalmam magvetőékkel személyesen is beszélni, elmondom majd külön véleményemet. Ha pedig Jólesz neked küldött levele hagyna egyetlen módot, talán mégis meg kellene kísérelned a vele való személyes találkozást és beszélgetést. Sajnos, több tapasztalatom is gyűlik arról, hogy embereket és véleményeket nagyon különböző mértékkel mérnek ebben a honban". S a Babits emlékkönyv sorsa pereg tovább, mint guruló, ugráló kavics 109