Esztergom Évlapjai 1983

Zsalus-Zajovits Ferenc: A második Babits emlékkönyv sorsa, avagy egy igaz vállalkozás fiaskója

Füst Milán még tartózkodóbban ír, nem tagadva meg meghajtását Babits fiatalkori költészetétől. Gál István az Apollo szerkesztője teljesen kitárulkozva a Dévényi iránti bizalomtól személyes élményét írja meg a Babilscsal való találkozásról. Gál István feszegeti az irodalomtörténet számára akkor még jól lelakatolt ládákat is. Levelében sok mindenre kitér, s egyértelműen beszél arról, hogy Babitsról pillanatnyilag nem tud megfelelő hangszerelésű tanulmányt, írást küldeni. Gellért Oszkár szívesen vállalkozik kézirat küldésre csak a terjedelem, (s talán egy kicsit „a tartalom") iránt puhatolódzik Dévényinél. Gellért Oszkár egy másik levelében arról értesíti Dévényit, hogy Babits Mihálynak a rádió emlékműsort állít össze. Utal arra, hogy Babits hozzá intézett levelei közül kiemelkedő értesülés hogy a költő a Jónás könyve című hoszszabb költeményén dolgozik. Aztán egy másik levélben ugyancsak Gellért Oszkár — aki a levélből következtethetően már elküldte Dévényinek tanulmányát — felhívja a kérdezőt, hogy Babits Janos-szanatóriumbeli betegségével kapcsolatban adott közléséből a betegségre utaló megjegyzéseket a tanulmányból törölje, mert azok túl személyesek. Gömöri Jenő Tamás: „talán három-négy találkozásom volt vele" — jelzi s kitérve mondja, hogy nem tud különösebben melyreható, elemző, dokumentatív élménysort felfűzni Baibitsról. Mégis különös, hogy Babits Mihályhoz egy 1956. márciusi dátumú verset írt, mégpedig valami sürgető, számonkérő lokálpatrióta sugallattal, hogy „Reviczky utcájában éltél te egy emberöltőt. . .", s a vers vége: „abban a Józsefváros lett átlényegült költészet, ha „„józsefvárosi"" verset nem írtál is soha." Jékely Zoltán egy korábbi írását ajánlja. Illés Endre először csodálkozik a Dévényi Iván által irt levélből kiderülő — előtte is új — Babits jellemvonásra, Einczinger Ferencékre igen érzékletesen és kedvesen visszavalló sorokra, s így reflektál: „ritkán láthatjuk Babitsot ilyen kedvesnek, közvetlennek. Nagyszerű felfedezés ..." Illés Endre azután később az egész emlékkönyv sorsáról, mondhatjuk fiaskójáról is okokat keres, okokra mutat rá. (Erre a jelen fejtegetés második felében térünk ki.) Karinthy Ferenc kissé tanácstalanul all a feladat előtt, és kéri a további instrukciókat, valamint haladékot is szeretne, hogy jobban átgondolja a dolgot. Keresztury Dezső, két, sőt három hosszabb levélben is visszatér a témára es ígéretet tesz a tanulmány elküldésére, mint ahogyan azt teljesítette is. (Első levelében négy változatot is kínál, a megemlékezés formaitartalmi megalkotására.) Grandpierre Emil is ígér, s a kézir.at meg is érkezik Esztergomba. Komlós Aladár mentegetőzik, hogy más irányú munkája miatt aligha tud megfelelni a kérésnek (azért is halogatta a választ), de kilátásba helyezi, hogy visszatér a megemlékezésre. 101