Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bodri Ferenc: Események, kapcsolatok Babits esztergomi életéből (1926—1941)

ló, és a Versenyt az esztendőkkel! megjelenése (1933) utáni, ez időben erősen gyérülő verstermés egyik reprezentáns darabja lett. Babits jelen­léte és az estet lezáró versmondása mintegy a vándorgyűlés csattanója lett, a szereplést feltehetően közvetlenül követő fényképezés eredménye akár „szellemi dokumentum" is: Babits arca a legvidámabb, mosolyá­ban a siker elégedettsége, a szemében félelmek nélküli öröm. Ismételt győzelem tehát a hosszas és gyanús betegeskedés és lábadozás, a kórházi és otthoni betegágyak olvasáskényszere után (Könyvről-könyv­re — Nyugat). Az 1933-as verskötetet tanulmányok és tanulmányköny­vek, prózai kötetek s a Nyugat főszerkesztői gondjai követik. Vita a „nemzedékkérdésről" Halász Gáborral és másokkal, az erdélyi körút ne­hezen bonyolódó, végül eredménytelen ügye, jó részben zaklatott, öröm­telen és csak munkában gazdag hónapok. A líra — úgy tűnik — szinte a háttérbe szorult 1933—36 között. Interjúiban Babits megszólal ekkor „kísértéseiről"; az esztergomi ván­dorgyűlés előtt pontosan eey hónappal (1935. május 22.) a budapesti Magyar Békeegyesületben tartott előadást, a hazai szabadkőművesség két vezetőiének, Auer Pálnak és Balassa Józsefnek felkérésére a Nép­szövetséghez elküldendő Békekiáltványt fogalmazott. Június elején az új­pesti Vörösmarty Társaság tiszteletbeli tagságát fogadta el — a Társa­ság folyóiratába, a Délszigetbe tanulmányt Vörösmartyról írt, mint ahogy Balassáról székfoglaló formájában a Balassa Társaság kedvéért hét esz­tendővel azelőtt. Űjpest, az egykori „Kártyavár" új szellemű irodal­mi társasága majd elnökének választja 1935. december 1-én. A Vajda János Társaságban székfoglalót az Amor Sanctus bemutatásával tartott jópár hónapja már (1934. április 10.), a fordításkötet egy-egy darabja Esztergomban is elhangozhatott. Hatalmas megterhelések után érkezett Esztergomba 1935. június 11-én — valóban felszabadító lehetett számára az irodalmi est. Szeptember 16-ig az Előhegyen tölti a nyarat, amely ezúttal tehát barátok koszorúz­ta gyönyörű ünneppel kezdődött. Folytatódott a most is szépszámú lá­togató fogadásával, meghitt beszélgetésekkel a Nyugat — lombárnyék alá „kihelyezett" — szerkesztői asztalánál. Rádióelőadására készülve Blai­se Pascal Gondolatait olvassa Babits a tornác nyughelyén. A városba is „le-lerándulnak": jónéhányszor Ildikó és a „Papa" zajá­tól hangos a strandfürdő . . . Az Einczinger-házban is több ízben tesznek hármasban látogatást, így bizonyítják ezt a család birtokában lévő ama­tőrfelvételek. Babits Mihály esztergomi barátai: az Einczinger-fivérek, Sándor és Ferenc Az egykori esztergomi „pék-dinasztia" két hírneves tagjának neve sok­szor fordul elő a költő itteni tartózkodásának irodalmában, a Babits-le­velekben és a barátok emlékezetében. Olykor eléggé elmosódottan említik őket, kontúrok nélkül. Ideje lenne valamely méltó emléket állítanunk 93

Next

/
Thumbnails
Contents