Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bodri Ferenc: Események, kapcsolatok Babits esztergomi életéből (1926—1941)

nekik. Az első „lépés" a két fivér Babits körüli munkásságának „szétválasztása" lehet, hiszen „egynek" ismeri őket jónéhány emlék és a szóbeli hagyomány. A „tehetősebb" fivér a családi hagyományt folytató, így pékmester Einczinger Sándor volt, a költő „esztergomi bankárja". Az ő anyagi segítségével és iparosbarátai, kapcsolatai cévén bővítgették többször a telket és a házacskát; ezen kívül az élelem- és tüzifabeszerzés, a köznapi hasonlók elintézése a kedves „literátus iparos-polgár" örömmel vállalt feladata volt. A családi hagyaték jónéhány dedikált Babits- és Török Sophie kötetet őriz, amatőrfelvételeket a költő Einczingeréknél tett látogatásairól, kölcsönös együttlétek féltetten ápolt emlékeit. Babits egyetlen, Török Sophie egy-két levelét: a „folyó ügyek" intézése és nyugtázása, végül az „elszámolás" többnyire az írónő feladata volt. Aprócska dolgok ezek, de a mindennapi kényelem elengedhetetlen feltételei: ezekért tehát Sándor felelt — ai kamrát jó részben ő töltötte meg. A másik fivér, Einczinger Ferenc (1879—1950) a család művésztagja volt. Az ő neve többször fordul elő a Babits-irodalomban, néhányszor majd a Beszélgető füzetek lapjain, érthetőn —, hiszen ő az esztergomi „szellemiekért" volt felelős. A helyi újságokban nem kevés írása jelent meg Babitsról (és másokról), megírta és közreadta Babits-emlékeit. Nagy számban őrzi az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárának Babits-hagyatéka a költőhöz írt leveleit, ugyanígy a hozzá írt Babits-leveleket — ezek feldolgozása és bemutatása még feladat „az esztergomi Babits" körül. (Eddig csupán Dévényi Iván publikálta e levelezés 12 darabját. = Jelenkor, 1960. 6. sz.) Ezekben már nem csupán „napi ügyek" kapnak helyet, inkább a „szellemi honfoglalás" ügymenete. íródik azért afféle „hivatalos" levél is, néhánv, — hiszen Einczinger Ferenc nemcsak az esztergomi Balassa Bálint Társaság alelnöke, de a Takarékpénztár hivatalnoka is volt, aki kedvező pénzügyi „tranzakciókkal" tudott az egyre inkább bővülő „honalapítás" javára tenni. De Einczinger Ferenc tevékenysége még Babits nélkül is megérdemelne akár az itteninél gazdagabb összefoglalást, és nemcsak az „irodalomban" lelhető pontatlan emlékezések, adatszegénység vagy éppen a rossz adatok kiigazítása okán. Az esztergomi takarékpénztári tisztviselő egyben festőművész és író volt, városában a modern képzőművészetek és a modern képzőművészeti szemlélet jeles művelője és hirdetője: — összegyűjthető művei megérdemelnének egy emléktárlatot, a helyi újságokban lelhető írásai egy gyűjteményes kötetkét. Novellácskái csupán kedvesek, de meglepő tisztánlátás és küldetéstudat sugárzik cikkeiből a korszerű művészeteket illetőn. Emellett áldozatkészség: pl. Nyergesi János piktúrájának egyik első felfedezője, helyi tárlatainak és társasági tagságának szorgalmazója lett. Kereskedelmi érettségit Budapesten tett, gyakornoki éveit különböző pénzintézeteknél töltötte a Felvidéken (Léva, Ipolyság), a század elején. Szülővárosába vissza a háború után, 1920 táján került: az esztergomi Takarékpénztár tisztviselője lett, majd lassú és fokozatos „emelkedéssel" 1938-tól „ügyvezető igazgató". Ifjabb korában több ízben és hoszszabb-röviaebb ideig tartózkodott Nyugat-Európa nagyvárosaiban, itt 94