Esztergom Évlapjai 1983
Dr. Bodri Ferenc: Események, kapcsolatok Babits esztergomi életéből (1926—1941)
vasásai következtek ezután, hogy mely művekből, azt sajnos nem je°vzik a beszámolók. Egyedül Laczícó Géza esetében, bár a Caesar halála c. novellát nem tartalmazza sem a Nyugat, sem a Pest és a nők c. válogatás, fia valóban ,,új verseikből" olvastak fel a költők, akkor Kosztolányi talán a Számadás kötet (1935) egyik darabját mutatta be, valamelyik nagyversét (Marcus Aurélius, Litánia, Halotti Beszéd, Hamali részegség?), talán a Szeptemberi áhítatot, ez jelent meg a Nyugatban utoljára, 1935 nyarán. Boldogok lehetnénk, ha találnánk pontosan emlékezőt. Az ígéretek közül Pünkösti Andor szereplése elmaradt, (bár mintha ő állna az ünnepi csoportképen Kosztolányi baloldalán). Különben a Fürdő Szállóban felvett „protokollképen" Rubinyi Mózes, Szabó Lőrinc, Kárpáti és felesége, Laczkó Géza, Kosztolányi és Kosztolányiné, az örömteljes, kacagó Babitsék láthatók, Lepold Antal prelátuskanonok Andersen Felicia és Kosztolányiné között. A jobb szélen esztergomiak, kopaszra nyírtan Einczinger Ferenc. Az Ortutay-házaspár, Radnótiék csupán hallgatók, bár Kárpáti egy esztendeje megjelent lírai antológiájában (Űj magyar líra) mindkét „férj" verse szerepelt, mindketten a Vajda János Társaság tagjai. Ortutay Gyula székfoglalót A népmese s népdal, a paraszti kultúráról címmel még 1934-ben tartott, Radnóti Miklóst Illyés Gyulával együtt „rendes tagnak" 1936. május 26-án választja majd meg a Vajda Társaság. Esztergomban soha nem volt még egyetlen teremben egyszerre ennyi nagyszerű költő és író — kitűnő „testőrség" — Babits Mihály körül. Valamiféle „hitvallás" történt tehát az „esztergomi Babits" mellett ismét, mint ahogy hasonló közel egy esztendővel előbb. Hazatérőben ismét öröm a nyári egek alatt, a társaság sokáig együtt maradt a híradások szerint. Vasárnap, július 23-án már a harmadik Katolikus Nyári Egyetem megnyitója volt, Schütz Antal, Komis Gyula, Mihelics Vid. Lepold Antal, Genthon István, Gerevich Tibor és mások a három hét előadói; az utóbbiak a várásatásokról számolnak be. Június 30-án a Pázmány Egyesület tart „irodalmi és művészi ünnepet", július 9-én „Állami, nemzet és kisebbségek" címmel Szekfü Gyula izgalmas előadást. A találkozást és „kézfogót" a két irodalmi és művészeti társaság között nem követte újabb és hasonló megmozdulás. (Az esztergomiak közül csupán Einczinger Ferenc „válaszolt" az 1936 májusában Kárpáti és Babits ajánlása nyomán tartott budapesti székfoglalójával.) A „terem ülőhelyeit teljesen megtöltő előkelő közönség" számára az 1935-ös esztergomi est legemlékezetesebb néhány perce minden bizonynyal Babits Mihály ismételt megszólalása volt. Jelenléte gesztus, minden mondata vallomás a szeretett városról most is, akár egy esztendővel ezelőtt. (És ez az utolsó helyi „közszereplése".) Ezúttal „istenes verseivel" adózott a kedvelt város közönségének. Hogy mely verseit mondhatta el ekkor, amelyek újak, esztergomiak és „istenesek" is, ezen jószerével csak tűnődhetünk. Ajándék lenne, ha jelentkeznék valaki tündéri pontosan jegyző és emlékező. Az Intelem vezeklésre minden bizonnyal közöttük lehetett, hiszen a Nyugat egyik év eleji számában, ugyanígy a Vigília első megjelent számában volt olvasha92