Esztergom Évlapjai 1981

Hegedűs Rajmund: Az esztergomi URÁNIA. 1823—1833.

Az Uránia megszűnésének okai sem világosak. Beimel 1831. február 25-én kelt levelében azt írta Szeder Fábiánnak, hogy az Urániát még egy évig akarja folytatni. Az eladatlan példányszámot találta magasnak, vagy Nina nevű lánya halála keserítette el? Nem tudjuk; tény viszont, hogy 1833. június 10-én azt kérdi Szeder Fábiántól, hogy kiválása miatt kit javasol az Uránia szerkesztőjének. Mint írja, ő maga senkit sem akar a pesti írók közül. Szerinte Szeder Fábián hat éven át olyan nagy áldozattal segítette „Urániánkat a háládatlan világnak eleibe", hogy továbbra is kér tőle kéziratokat. Ez az 1834. évi, VII. évfolyam azonban sosem jelent meg. Bizonyára nern anyagi okok miatt. Nem talált kedvére való szerkesztőt? Abban bizonyosak vagyunk, hogy a szerkesztő és kiadó között nem volt ellentét. Beimel leveleiben gyakran „Drága Barátom Uramnak" nevezte Szeder Fábiánt, rendszeresen tájékoztatta őt családi életének eseményeiről, pl. leánya elvesztéséről, saját betegségéről, közvetítette hitvese „szíves ajánlását"; írt apró gondjairól, beszámolt a kassai új irodalmi folyóiratokról, a felvidéki nyugtalanságról a kolerajárvány miatt. Leveleinek hangja és stílusa arról tanúskodik, hogy a két férfi viszonya szívélyes és baráti volt. Azt sem tudjuk, hogy Szeder Fábián miért vált meg a szerkesztéstől. Igaz, 1830-tól már nem élt Esztergomban; a kiadó is figyelme és ideje javát egyre inkább pesti nyomda-vállalatára fordította. De megteremtették a szerkesztés és kiadás sajátos módját, aminek az volt az alapja, hogy Esztergomban mindkettőnek megbízottja volt, aki a helybeli ügyeket intézte. Szeder Fábián elhatározását bizonyára csalódottsága váltotta ki. Csalódott tudományos pályájában, a várt irodalmi sikerek is elmaradtak. 1832 és 1841 között fokozatosan bezárja minden útját a publicitás felé: először — és nagyjából egyidőben — a szerkesztői munkától és a tanári foglalkozástói válik meg, visszahúzódva a pannonhalmi könyv- és levéltárosi tisztségbe. Majd 1837-ben akadémiai tagságáról is lemond; sőt végül 1841-től élete hátralévő 18 évét a rend füssi birtokán főleg a jószágkormányzói praktikumra szánja. Az Uránia hatókörének, „előfizetői térképének" bármilyen hozzávetőleges megrajzolásához még alapos kutatómunkára volna szükség a korabeli sajtóban, a kortársak levelezésében és a vidéki könyvtárakban, az egyházi-, sőt a magángyűjteményeket is beleértve. Szeder barátiának, Helischer József esztergomi városi tanácsosnak szép reformkori könyvtárában mindenesetre megvolt az almanachnak mind a hat kötete, mint ezt 1830—1840 között sajátkezűleg írt katalógus-füzetei tanúsítják. (Egy mai kutatás valószínű nehézségeit jelzi, hogy a későbbiek során városi tulajdonba került gyűjtemény 1884-es leltárkönyve már csak 4 Uránia-kötetről, az 1932-es pedig mindössze egyetlen egyről tud. Az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár jelenlegi állományában 2 évfolyam található meg.) E sok időt kívánó, de biztos adatokat korántsem ígérő kutatás híján, — az Uránia egykorú fogadtatására, elterjedtségére ma csak a szerkesztő levelezéséből következtethetünk. A szerkesztő hagyatékában mintegy 35 levél az Urániával kapcsolatos.

2' Ezekből megismerhetjük néhány szerző nevét, foglalkozását, lakhelyét, és segítségükkel néhány írói álnevet is fel lehetett deríteni. Elsősorban fiatal értelmiségiek keresték fel Szeder Fábiánt „zsengéikkel", mert örömmel töltötte el őket a nyelv pártolása, a literatúra fejlesztése, mert kívánták 1926-