Esztergom Évlapjai 1981

Hegedűs Rajmund: Az esztergomi URÁNIA. 1823—1833.

De minden hiábavaló: a természet együttérzése és szánakozása sem változtathat a lány sorsán; elfogják, és még az éjjel „belgrádi terembe" röpítik. Más költők és írók is ábrázolják a múlt nagy harcait, a tatárvészt, a törökök dúlását, köztük pl. Czuczor Gergely is. A katonai vitézséget bemutatva, az „ősi dicsőség lassú fényét" felvillantani: — a nemzeti romantika programjába tartozott. Tulajdonképpen az úgynevezett „előidőkből" vett témák is a jelenhez szólnak. Guzmics Izidor néhány drámája szintén a régmúltat idézi. Etelka Kréta szigetében c. műve a kor legnépszerűbb regényének, Dugonics András Etelkájának folytatása (Uránia, 1828). A jambusok tudatos kezelése elárulja, hogy a szerző a görög klasszikusokon nevelkedett. Egy másik drámája: Árpád Pannónia hegyén — a honfoglalást legalizálja (Uránia, 1830). A magyarok a honfoglalással megszerezték a nagy Etele és az ősök hajdani birtokát: Pannónia kebelébe Igaz ősi örökünkbe Utat szegénk, Beérkezénk. A versbetét a honfoglalás indulójának is beillik. Nem véletlen, hogy Szilvásy János „pannonhegyi Karfő" éppen ezt a kihegyezett ritmusú verset zenésítette meg. A kottamellékletből arra kell következtetnünk, hogy a darabot előadásra szánták. A dráma a XIX. század történelemfelfogását tükrözi, az író valójában a reformkor törekvéseit vetíti vissza a honfoglalás idejébe. Árpád rabszolga-felszabadítása önkéntelenül is eszünkbe juttatja a jobbágyság ügyét; és ugyancsak a jelenre, Pannonhalmára és a bencés rendre utalnak a dráma befejező sorai is: ,,.. . e szent hegyről az egész nemzetre nagy világosság fog terjedni. .." Hunnia a színhelye Guzmics hősi drámájának, mely a „Meteusz, vagy a barátság diadalma" címet viseli. A konfliktus nem ismeretlen a korabeli drámairodalomban, Kleist Homburg hercegében is megtalálható. Guzmicsnál a trónörökös-fiú szembeszáll királyi atyja parancsával, kiszabadítja a fogságból barátját, akit a király ellenségnek tekint; valamint legyőzi a szomszédos fejedelmet, aki valójában atyja szövetségese volt. A hadvezér nem engedelmeskedik a király parancsának, ezért halállal kellene bűnhődnie. A konfliktus megoldása azonban „guzmicsi": a két fiatal férfi önfeláldozó szándéka olyan szilárd, hogy ezen még a király is meghatódik és megbocsát. Nem a hatalom logikája, hanem az erény arat diadalt. Az író valamilyen hun-magyar mitológia létrehozásán fáradozik, és néha olyan elemeket is felhasznál, melyek az ókorig nyúlnak vissza. Így pl. a főtáltos, ki a trónörökös ellen van, egy rejtett gépezettel mesterséges napfogyatkozást idéz elő, és ezt úgy magyarázza, hogy e csodálatos beavatkozással még a természet is a herceg halálát kívánja. Guzmics a romantika követelményeinek tesz eleget, amikor a jelen problémáit régmúlt idők eseményeinek ábrázolásával próbálja magyarázni. Ha saját korát viszi színpadra, moralizáló hajlama még erősebben érvényesül, és megnehezíti számára a társadalmi valóság helyes értelmezését. Szemléletére jellemző, hogy még a reformkor küszöbén is idealizálja a földesúr1926-