Esztergom Évlapjai 1981

Hegedűs Rajmund: Az esztergomi URÁNIA. 1823—1833.

jobbágyi viszonyt: a „hív" jobbágyok nemcsak pénzt gyűjtenek a földesúr részére pöre folytatásához, hanem arról is biztosítják őt, hogy „örökkön örökké" jobbágyai maradnak (A boldog atya, 1821. — Uránia, 1829.). Az Urániában közzétett vígjátékok közel állnak a kor napi problémáihoz. Jó társadalomrajzot adnak, élnek mindazokkal a lehetőségekkel, amelyek a vígjátékban mint műfajban a jelen kérdéseinek humoros, csipkelődő ábrázolásához adva vannak. A társadalmi gondok és visszásságok feltárá­sára a vígjáték mindig is alkalmas volt. A szerzők, elsősorban Kováts Pál és Szeder Fábián bőven merítenek a vígjátéki ötlettár „közkincseiből". Az ügyes szobalány, a ravasz inas szerepeltetése, a kor egyéb jellegzetes figuráinak felvonultatása rendszerint hatásos helyzetkomikumot teremt, ehhez társulnak még a gördülékeny nyelven megírt párbeszédek, a népi szólás-mondások gyakori alkalmazása. A legjobban talán e vígjátéki tár­salgáson lehet lemérni, mennyit fejlődött a magyar nyelv fél évszázad alatt. A vígjátékokban a műveltség fontos társadalmi kérdésként szerepel. Ez is azt bizonyítja, milyen mélyek és mennyire nemzetiek e darabok gyö­kerei. Szeder Fábián pellengérre állítja a fiatalok görögös—latinos mű­veltségét, a vidéki öreg gavallérok latinnal átszőtt beszédét; a művelt Elek gyűlöli az üres beszédet, és csak olyan lányt hajlandó elvenni, aki maga is tudós. A szerző új női ideált állít fel, kimondván, hogy a szép nő lelkében is legyen szép, kifinomult és művelt. Ám ugyanakkor ki is gú­nyolja azokat a lányokat, akik csak azért játsszák meg a tudóst, hogy meghódítsák a férfiakat. A nyelvészkedő Szeder Fábián saját gondjait ad­ja egyik hőse szájába, amikor az elpanaszolja, hogy nincsen grammati­kánk, sem egységes prozódiánk, mely meghatározná a nyelvhasználatot. honi elmaradottsággal szembeállítja nyugati országok civilizációját, az új vívmányok — francia hajók és angol gőzgépek — hasznát. (K. L. N. R.: A tudósok, vígjáték 1 felvonásban. = Uránia, 1829. — S.: Az összebékülés, vígjáték 3 felvonásban. = Uránia, 1832. — S.: Szemesnek áll a világ, víg­játék 1 felvonásban. = Uránia, 1833. — S.: Az özvegyek, vígjáték 3 fel­vonásban. = Uránia, 1833. — K. L. N. R. és S. = Szeder Fábián). Kováts Pál az irodalmi élet ábrázolásával és a vidéki társasélet rajzá­val tűnt ki. A szomorújáték c. egyfelvonásos darab alapja valóban vígjá­téki képlet: Vince éppen szomorújátékának ledorongoló kritikáját olvassa, a hangosan kimondott szavakat az inas Kriskának továbbítja, és ezek alap­ján a lány idegen szerelmes levelet gyanít. Válaszul szerelmet színlel Bálintnak. Mikor ezt Vince megtudja, hűtlenséggel vádolja a lányt; erre Kriska is elmondja, mit tudott meg az inastól. A félreértések tisztázódnak, és a végén az is kiderül, hogy az elmarasztaló kritika csak Vince testvér­bátyjának tréfája volt. Az igazság az, hogy az irodalmi kritika kedvezően fogadta a szomorú játékot. Ezek után Kriska és Vince természetesen egy­bekelnek. Azonban az irodalmi élet valósága a szerző szerint sem ilyen derűs. Kevés a jó író, a vidékiek csak félénken mernek a nyilvánosság elé lépni, aminek egyik oka az, hogy q. kritikusok (az Ítészek) nem eszté­tikai elvek, hanem szubjektív benyomásaik alapján mondanak véleményt. A kritika nem segíti elő az irodalmi élet széleskörű fejlődését. Az írók helyzetét az üres erszény jelképezi, az írók nyomorognak. Olyanok az írók, mint a szentjánosbogarak, csak nincs fényük. 1926-

Next

/
Thumbnails
Contents