Esztergom Évlapjai 1981

Hegedűs Rajmund: Az esztergomi URÁNIA. 1823—1833.

Hegedűs Rajmund: AZ ESZTERGOMI URÁNIA 1828—1833. 1. A magyar felvilágosodás egyik sajátossága, hogy a nemzeti lét, az ország gazdasági és szellemi felemelkedése érdekében szorosan összefonódott a nyelv ügyével, az anyanyelv művelésével, ápolásával. Bessenyei György, túllépve az irodalom keretein, megteremtette röpirataiban a magyar felvilágosodás művelődéspolitikai koncepcióját. A cél a közboldogság elérése (Vörösmarty ezt később „emberüdvnek" nevezte), ennek egyik eszköze a tudomány. Minél "általánosabb a tudás, annál boldogabb az ország. De tudóssá minden nép csak anyanyelvén lehet, ezért minden nemzet kötelessége, hogy saját nyelvét fejlessze, azt vigye tökéletességbe; Ebben a kultúrpolitikai elképzelésben fontos szerep vár a „tudós társaságra", melynek tervét Bessenyei ugyancsak felvázolta (Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék). A 19. század első évtizedeiben már sürgetővé vált a polgári haladás programjának megvalósítása. A nemzeti nyelv és művelődés iránti érdeklődés általánossá vált. Költők, írók, tudósok álltak az ügy szolgálatába, a haladó nemesség legjobbjai pedig tettekkel mutattak példát osztályos társaiknak.

1 Herder óta szinte kézzelfoghatóvá vált, hogy a nemzeti nyelv halála a nemzet halálat jelenti.

2 Az elmaradt gazdasági-társadalmi viszonyok és az elnémetesítő törekvések közepette a legjobbak felismerték, hogy az adott helyzetben a nemzeti öntudat ébrentartása, a magyar kultúra fellendítése csak a magyar nyelv fejlesztésének útján érhető el. Ezzel magyarázható, hogy az írók és költők a reformkor idején is a magyar nyelv kérdésével foglalkoztak. Sőt: a magyar nyelv ügye most válik igazán politikummá. Kölcsey Ferenc is helyesen ismerte fel a kulturális élet és a társadalmi valóság jelenségei közti összefüggéseket. Jól tudta, hogy a progresszió elválaszthatatlan az örökváltság kérdésétől, a jobbágyság felszabadításától; de függ a művelődés, a magyar nyelv ügyétől is. Észrevette a művelődésben végbement mennyiségi változásokat is. 1830-ban a következőket írta barátjának, Bártfay Lászlónak: . . a nyelv iránti lelkesedés és a Tudós Társaság az írások számát biztosan szaporítani fogják."

3 A költők és írók, a szak- és szépirodalmi írások száma valóban szaporodott, sőt annyira megsokasodott, hogy a Pesten megjelenő folyóiratok csak a legnagyobbak, a beérkezett írók műveit közölték. Űj folyóiratok születtek vidéken: Kassán 1825-ben megjelent a Minerva, mely előfizetési felhívásában nem vonta kétségbe a fővárosi folyóiratok elsőbbségét. Az irodalmi alkotások gyarapítják a haza hasznát és díszét, vallja, de — hasonlattal szólva — minél inkább áradnak a patakok, annál több és szélesebb árkot kell ásni a víz lefolyására. A megszaporodott írások szükségessé teszik az új folyóiratok létrehozását.

4 így bátran állíthatjuk, hogy az esztergomi Uránia nemcsak' az irodalom fellendülésének köszönhette létét, hanem bizonyos társadalmiirodalmi igények kielégítésére is szolgált. 1926-