Esztergom Évlapjai 1981

Oláh Tibor: A Dunazug mezőgazdasági hasznosításának múltja, jelene és jövője (a természeti tényezők szempontjából)

Ebből adódik a Dunazug tagjainak nagyfokú differenciáltsága. Területének 20,4 %-a dombos, míg 18,6 %-a hegyes domborzatú. Itt a mezőgazdaság alapvető termelőeszköze: a termőföld megcsonkult. E területek rendeltetése, hasznosítási módja is eltérő a mezőgazdaságitól. Elsődleges itt az erdőgazdálkodás, valamint (a főváros közelségére való tekintettel) az üdülés, a turisztika, a télisport, továbbá a vadászat (Pilisi Állami Parkerdőgazdaság). A Dunazug — főleg domborzati szabdaltsága miatt — a mai gépesített nagyüzemi mezőgazdasági termelés számára kedvezőtlen adottságú terület. Sík- és lankás részein csakis közepes értékű, vagy e körül mozgó termőtalajok tudtak kialakulni. A legújabb, ún. 100 pontos talaj értékelés szerint, (melyben kizárólag a termőhelyi-természeti adottságok alapján történt a tájak, tájrészletek értékelése) 40—70 pontszámú földek mutatják a terület természetes termelési lehetőségét. (5. sz. térképmelléklet.) A nem talajvédett területein 0,8 mm/év az átlagos talajlesodrás mértéke, mely km

2-ként 800 m

3 termőtalaj-tömeg elvesztésével egyenlő. A GERECSE tájrészlet talajviszonyai igen tarkák. A mészkőhegyek felszínét rendzina típusú, 10—15 cm vastag, erősen humuszos talaj borítja. Ez a talajtípus könnyen erodálódik. Jellegzetessége, hogy a magas szénsavas mésztartalom mellett is van ún. hidrolitos savanyúsága. Az eróziós veszély miatt az ilyen talajon lévő erdőket „véderdőként" kell kezelni. A magasabb részeken az agyagbemosódásos barna erdőtalaj az uralkodó, mely már a különböző korú üledékes kőzeteken képződött. Felső (kilugzási) szintjük sárga, sárgásbarna, míg a következő (ún. „B") szintjükben az agyagfelhalmozódás észlelhető. A Duna felé eső, enyhébb térszinteken — melyeken a lösz nagyrészt megmaradt — acsernozjom barna erdőtalajok alakultak ki. Csokoládébarnás színük, tömődött diós szerkezetük alacsonyabb értékűvé teszi a típusos és egyéb csernozjomoknál. A dolomitos részek nagyobbrészt kopárak, mivel a kőzet ferde rétegeződése miatt- a rendzina talajok képtelenek voltak a víz pusztító hatásának ellenállni. A kisebb völgyek alján vizenyős réti típushoz sorolható talajok helyezkednek el. A Kisalföld felé eső halomvidéken mind több a csernozjom jellegű talaj, mely az ún. mészlepedék által aprómorzsás szerkezetű, sötétbarna színű, a közepesnél jobb termőképességű termőtalajul szolgál. A PILIS valamint a VISEGRÁDI-hegység tájrészletben az andezit és az agyagmárga az uralkodó talaj képző kőzet. A Pilis D-i részén kavicsból, aleuritból és agyagból álló teraszképződményeket találunk. A Visegrádi-hegységben nagy porozitású és a vízháztartás szempontjából aktiv, andezit-törmelékes vékony „pad" keletkezett. Ez kisebb-nagyobb „homokbetelepüléseket" tartalmaz. Itt egyrészt a jó víztartó, másrészt a jó vízvezető rétegeknek egymásfölöttisége ún. talajcsúszásokat eredményez, különösen agyagmárga alapkőzeteken. (Lásd az Esztergom-aranyhegyi és kálvária-hegyi részeket.) E kettős vonulatú tájrészben az uralkodó 183-