Esztergom Évlapjai 1981

Oláh Tibor: A Dunazug mezőgazdasági hasznosításának múltja, jelene és jövője (a természeti tényezők szempontjából)

A légnyomás áprilisban 1015 milibar, míg júliusban 1014 és októberben 1018 mb. A szélirányra az ÉNy-i a jellemző, de áprilisban a D-i, DK-i is számottevő. A Dunazug a közepesen csapadékos vidékekhez tartozik. (3. sz. térképmelléklet.) Vízháztartása: A meredek lejtők miatt sok az erősen erodált (talajlepusztult) terület. Itt a dolomit és a mészkő a felszínre került, ami nagymértékben lerontja annak vízgazdálkodását. A Kisalföld süllyedése, valamint a Dunazug hegységeinek emelkedése következtében az ún. felületi energia a tájban növekvőbe került: így a domborzat erősen szabdalttá vált, meredek lejtők formálódtak. Ez — a kialakult talajtípusokkal együtt — a vízmosások számára teremtett kedvező feltételeket. A hegycsoportok túlnyomó részét a jól karsztosodó kőzetek építik fel, s így az aránylag jó-közepes csapadék, rövid felszíni út után zömében a hegyvidék belsejébe szivárog, vagy rövid lefutás után a Dunába ömlik. A kilenc kisebb vízfolyás (Bikoli-patak, Rábl-, Luka-, Bakjóti-, Unyi-, Janza-, Bajna—epöli-, Kenyérmezei és a Szentlélek-patak) 724 km

2 vízgyűjtő területtel rendelkezik, s ennek egyedüli befogadója a Duna. A táj vízrajza tehát szegényes. A Dunát követő kavicsteraszokban ún. felszín alatti víz áll a mezőgazdaság rendelkezésére, mintegy 0,1—0,8 km sávszélességben. Ezek a vizek csőkutakkal jól hasznosíthatók öntözési célokra. Ezen kívül bőségesen található a másik felszín alatti vízfajtából: a rétegvízből, valamint karsztvízből is. A rétegvizek likacsos, hasadékos és üreges kőzetekben fordulnak elő. Rendszerint nyomás alatt állnak, s ezért ún. fakadóvizekként jelennek meg. Előnyük, hogy a sokéves száraz-nedves periódusú meteorológiai változásokra sem érzékenyek, s vízhozamuk ennek folytán viszonylag egyenletes, megbízható. A talajképződmények A Dunazúg, mint hazánk egyik legszebb tája, egyben természettörténeti kategória is. A ritmusos kéregmozgások és éghajlatváltozások összjátéka során kialakult a termőtalaj: az élővilág és az emberi lét alapja, a mezőgazdaság sajátos termelőeszköze. Az utolsó jégkorszakot (Würm) követő löszképződés a Dunazugban is általános volt: a tengerszint felett, 300—500 méter magasságig, vastagon betakarta a lösz. A későbbi vízerózió azonban ezt nagyrészt letakarította. A völgyekben folyóvízi képződményekkel összekeveredett és átrendeződött. (4. sz. térképmelléklet.) A medence egyenetlen süllyedése következtében a vízfolyások állandóan változtatták helyüket. Így az üledékanyagokban nemcsak vertikálisan, de horizontálisan is jelentős változatosságot tapasztalhatunk. 182-