Esztergom Évlapjai 1981

Dr. Geday Gusztáv: Rudinai Molnár István (1851—1920)

hívta meg. 1895-ig látta el ezt a feladatát. Sikeresen szervezte meg az azóta világhírűvé vált szilvatermesztést és feldolgozást. Ebben nagy segítséget jelentett számára a Bordeaux és Agen vidéki szilvatermesztés és aszalás tanulmányozása. Az okkupált tartományokban négy vinczellér-, egy gyümölcsészeti iskolát és tizenöt járási faiskolát állított fel. A mohamedán bosnyákok a valláskülönbség ellenére is elfogadták útmutatásait, sőt Mostarban egy utcát „Ulica Molnár"-nak neveztek el róla. A hazai kertészeti fejlődés sürgetően vetette fel egy magyar kertészeti iskola létrehozását. Megoldásként a budai Vincellériskola kertészetivé alakítása látszott legreálisabbnak. Molnár és munkatársa, Angyal Dezső nemcsak hirdette, hanem meg is valósította az átszervezést. Mindketten hosszas külföldi tanulmányutakat tettek, és a tapasztalatokat a helyi magyar körülményeknek megfelelően átalakítva alkalmazták. Munkájuk eredményeként 1894. november 25-én megnyitotta kapuit a Kertészeti Tanintézet. Molnár István látta el az igazgatói teendőket, de emellett országos feladatként 1891-től végezte a gyümölcsészeti és fatenyésztési mimiszteri biztos munkáját is. Az egész magyar kertészet, — de gyakran az osztrákok reprezentánsaként is — képviselte külföldön érdekeinket. 1895-ben 8 hétig tartózkodott Oroszországban a szentpétervári Nemzetközi Kertészeti- és Borászati Kiállítás alkalmával, ahol elnyerte az orosz szakkörök elismerését és a legnagyobb díjat: III. Sándor nagy ezüstserlegét. 1897-ben a hamburgi hasonló kiállításon vívta ki a legmagasabb sikereket. 1897-ben kénytelen volt megválni a Kertészeti Tanintézettől, mivel Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter meghívta a Minisztériumba az újonnan szerveződő „gyümölcsészeti és kertészeti ügyosztály" vezetésére. 1898-ban Ferenc József a külön rendszeresített országos gyümölcsészeti- és fatenyésztési miniszteri biztosi állásra nevezte ki. A Tanintézettől teljesen azért nem szakadt el, sőt volt munkatársait újabb országos feladatok megvalósításába gyakran bevonta. Elvi irányításával érte el a Kertészeti Tanintézet 1900-ban a párizsi világkiállításon a „Grand Prix"-t, amellyel a világ összes hasonló intézeteit megelőzte. Munkájával a magyar kertész és szőlész társadalom osztatlan elismerését vívta ki, és egymás után kapta a hazai és külföldi kitüntetéseket. 1910-ben a párizsi Pomológiai Világkongresszus alelnökévé választotta. 1913-ban egészségi állapota romlott és kénytelen volt nyugalomba vonulni. Irodalmi tevékenységét viszont még tovább folytatta, főleg a belterjes, kisparaszti gazdaságok számára nyújtott könyveivel tanácsokat. 1919 végén azonban betegeskedni kezdett, majd hosszú szenvedés után 1920. október 19-én Budapesten elhunyt. Rudinai Molnár István egész életét a magyar kertészeti- és szőlészeti termesztés felemelésére szentelte. Ismereteit először az oktatás területén gyümölcsöztette. Működésének első fele szorosan a borászathoz és a szőlészethez kapcsolódik. Első külföldi tanulmányútja alkalmával vegyészeti képzettségét növelte. Ezt kamatoztatta a tapolcai és budai oktató évei alatt. Mint borász az okszerű borászat egyik alapjaként a kémiai borkezelés lehetőségeire, előnyeire hívja fel a szakkörök figyelmét. Akár Entz Ferenc, Molnár is a modern vegyészet eredményeivel kívánja a hazai el170-