Esztergom Évlapjai 1981

Dr. Geday Gusztáv: Rudinai Molnár István (1851—1920)

maradt borászatunk színvonalát emelni. Entzel szemben — aki Chaptal, Gall és Petiot eljárásait tökéletesen átvehetőnek tartotta — Molnár ru­galmasabb volt, s a magyar körülmények között azokat csak kuriózumnak tartotta, azonban határozottan fellépett a magyar bor hírnevének meg­védése érdekében az iparszabadság címszava alatt folytatott borpancsolás ellen. Nagy gondot fordított hallgatói alkalmazott-kémiai ismeretének bő­vítésére. S ez volt akkor a magyar borászat kulcskérdése. De a kémiai is­meretek mellett nem hanyagolta el az akkor kialakulásában lévő mikro­biológia és módszereinek alkalmazását (főleg az erjesztéssel kapcsolatosan) a borászatban. Hasonlóan nagy figyelmet fordított az egyéb fejlett borá­szati technológia (melegítéses vörösbor-készítés, korai fejtés, üzemi méretű derítés stb.) ismertetésére, terjesztésére. Az okszerű borászat másik pillérének a célszerű szőlészetet tartja. Dr. Entz eszméit fejti ki oktató, ismeretterjesztő munkája folyamán, amikor hirde­ti: csak megfelelő helyre, fekvésbe, forgatott talajba, kevés és a legmeg­felelőbb szőlőfajtákat telepíteni. A korszerű szőlész és borász munkájához elengedhetetlenül hozzátartozik Molnár szerint az állandó továbbképzés. Ezt maga is élénken bizonyítja. A budapesti Vinczellérképezde könyvtá­rába a modern francia, német és olasz lapok mellett alapvető kémiai, fi­ziológiai munkákat szerez be tanártársai és saját tudásának elmélyítésére. Nincs még 35 éves, de szava itthon és külföldön is mérvadó. Oktatói tevékenysége országos jelentőségűvé válik a filoxéravész kibon­takozásakor. Óriási energiával dolgozik, keresi sokadmagával a megoldást. Külföldi tanulmányútjain egész Európa szőlészeinek munkáját látja a filoxéra elleni küzdelemben. Helyesen méri fel a lehetőségeket és vá­lasztja ki a legtökéletesebb megoldást. Az oltványkészítés hazai hirdeté­sével, s az ezen a téren kifejtett elméleti és gyakorlati munkájával elévül­hetetlen érdemeket szerzett a kötött talajon lévő magyar szőlők helyre­állítása terén. A filoxéra-kérdésről itthon is több munkát adott közre, de a Parey Kiadó felkérte, hogy ismertesse németül is a problémakört. 1895­ben jelent meg Berlinben Czéh Andrással közösen írott műve: ,,Anleitung zum Weinbau in Reblausgebieten" címmel. E munkában kritikus összefog­lalását adja a szőlőszaporításnak és az oltási eljárásoknak, az affinitás kérdését'is felveti — saját tapasztalatai alapján — és rámutat a szőlő­felújításban való alkalmasságukra. Itt ismerteti igényes, tudományos ala­possággal a szőlőtalajókat, azok osztályozását és az immunitás kérdését. Elmélyedt munkát fejtett ki az ampelográfia területén. Világosan latta a szőlőfajták termesztési jelentőségét, ezért végzett éveken át fajtakísérle­teket. Bár ezek nem voltak szabályos, módszeres összehasonlító kísérle­tek, mégis vizsgálatai alapján eredményesen járult hozzá a fajtaszelek­cióhoz és-a rekonstrukció folyamán a fajtaszerkezet racionalizálásahoz. Munkája során már felhasználta Rátkay virágbiológiai kutatásának eredményeit. A borszőlők mellett elmélyedt a csemegeszőlő fajták értéke­lésében és leírásában. Főleg a legkorábbi érésűeket propagálta. Nemcsak a gyakorlati, hanem az elméleti ampelográfiát is művelte. Tevékenyen rész vett az 1873-ban alakult Nemzetközi Ampelográfiai Bizottság vitái­ban, ahol a fajtarendszerezés kérdésében tett építő javaslatokat. A szőlő termesztéstechnikájával is sokat foglalkozott. Elsőként javasolta a Guyot-művelésmód adaptációját. A hagyományos alacsony fej művelésnek, 171-

Next

/
Thumbnails
Contents