Esztergom Évlapjai 1981

Dr. Szállási Árpád: Esztergomiak a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók összejövetelein, 1848 előtt

juk.) A három esztergomi képviselő közül Rumy Károly tartott előadást „Szerem éghajlata Szlavóniában" címmel. (Szerem alatt a Szerémséget kell értenünk.) Rumy illetékessége onnét adódik, hogy 1816-ban a keszthelyi Georgikon tanáraként összezördült Asbóth János jószágigazgatóval, és sértődötten délre vonult, a karlócai líceum igazgatója lett. Szinnyei szavaival „öt esztendeig tanította a szerb ifjúságot, és vezetése alatt jó hírnévnek örvendett az iskola". Az említett előadásában kevés szó esik az éghajlatról. Cáfolja az általános hiedelmet, amely szerint a déli határőrvidék az idegenek „temetője" lenne; úgymond, inkább a helybeliek szenvednek váltólázban, vagy csúzos nyavalyákban. Saját példájára hivatkozik, ami persze nem elegendő Linzbauer Xavér Ferenc pontos adataival szemben, bár az utóbbiak később készültek, de a dátumszerűen ugyanazon időkre vonatkoztatva. Előadásának jelentős része botanikai jellegű, megemlítve a híres Kitaibel Pál, legnagyobb botanikusunk által ott talált és leírt növényeket. A harmadik nagygyűlésen Kamepszky és Rumy vettek részt, de előadást egyikük sem tartott. A negyediket 1844-ben Temesváron tartották, az előzőekhez képest igen kevés résztvevővel. Érthető: ez volt az első vidéki rendezvény, így nemcsak Esztergom, de az akkcr igen népes városnak számító Debrecen sem képviseltette magát. Ugyanez vonatkozik az 1845-ben tartott kolozsvári összejövetelre. Az akkori közlekedési viszonyok ismeretében nem csodálkozhatunk a csökkent érdeklődésen. Az 1846-os pécsi gyűlésen az esztergomiak már kitettek magukért. Résztvevők voltak: Kovács Beda professzor a gazdasági-, Fister Tiborc és Majer István professzorok a természettani szekcióban, továbbá Rumy Károly •— úgyszintén ebben. Az előadó ismét Rumy volt, mégpedig már-már reprezentatív szinten: három szakosztályban is szerepelt. Archeológiai értekezés az úgynevezett hetruriai díszedényekről című előadása természetesen a régészeti programban hangzott el. Hetruria tulajdonképpen az etruszkok lakta terület volt, s Rumy szerint az Itália északibb részein található díszedények etruszk eredetűek; a déliek (Szicília) pedig inkább görögök, mitológiai, történeti és mindennapi tárgyú ornamentikával. A történeti tárgyú etruszk edények eredetéről mitsem tudunk — állapítja meg Rumy, Jan Kollár és Horváth István kisajátító nacionalizmusának képtelen túlzasait egyaránt megkérdőjelezve. Második előadására, A vassalakok, lúgsó, kénsavas sziksó technikai használatáról címmel természetesen a vegy- és gyógyszertani szakosztályban került sor; s ha tekintetbe vesszük, hogy itt Nendtvich Károly személyében jelen volt a kor legnagyobb hazai vegyésze: ez magában garantálja Rumy szakmai „bennfentességének" egykorú elismerését. Igaz, elsősorban a kitűnő vegyész, a Selmecbányái Winterlich József „újításait" ismerteti. így például azt, hogyan lehet kiválóan alkalmas a reszelt cukorrépa szárítására az amúgy veszendőbe menő sok tonnányi vasreszelék. Ezt „hugyanysóval" keverve, kitűnő hővezető anyagot nyerhetünk, amely mind a szárító cserépkályhák bemázolására, mind pedig a fűtőkályhák kisugárzó bevonatául nagyszerűen szolgálhat. A porszerű vasreszelék kovafölddel keverve ércüvegek és cserépzsindelyek készítésére is alkalmas. Ha a kénsavas sziksó segítségével készítenék az üveget, úgy „a hamuzsírt elmellőzni és erdőket megkímélni lehetne. Mennyi nyereség volna ez szegény hazánknak!" A derék Rumy felelős gazdászként gondolkodott. 166-