Esztergom Évlapjai 1981

Dr. Szállási Árpád: Esztergomiak a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók összejövetelein, 1848 előtt

Dr. Szállási Árpád: ESZTERGOMIAK A MAGYAR ORVOSOK ÉS TERMÉSZETVIZSGÁLÓK ÖSSZEJÖVETELEIN, 1848. ELŐTT A méltán annyiszor felidézett múltszázadi reformkor nagy szellemi vívmányait valahányszor „leltárba" vesszük, mindig találunk valamit, amivel külön érdemes foglalkozni. Ilyen pl. a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók gyűléseinek szerepe, egy-egy város, megye, vagy egyén szempontjából. Az 1841-ben életre hívott országos rendezvény kezdetben a ..nagygyűlés" nevet viselte, ám amikor elkezdődött a tudatos „decentralizálás", azaz fontosabb, főleg peremvidéki városokban való rendezése, az elnevezés kezdett pontatlanná válni. A hagyománytisztelet 1886-ig tartotta érvényben, ekkor kapta aztán véglegesen a pontosabb „vándorgyűlés" változatot. A kezdeményezők kétségtelenül orvosok voltak, de a természettudományok művelői egyenrangú szerepkörhöz jutottak, vaiamenynyi szakágnak fórumot biztosítva, ide értve a régészetet is. A gyűlésnek öt szakosztálya volt: 1. orvos—sebészi, 2. fizikai, geográfiai, asztronómiai, 3. minerológiai (vízvegytani), geognosiai (földtani), kémiai és gyógyszerészi, 4. zoológiai (állattani), fiziológiai (élettani), és füvészi, 5. veterináriai (állatorvosi) és gazdasági. A fenti beosztás mai szemmel furcsa, akkor nyilván nem volt az. A legelső szerkesztőpár: Bugát Pál és Flór Ferenc szintén orvosok voltak, akikre nemcsak a gyűlés szervezésének nehéz feladata hárult, de arról impozáns kötetet is össze kellett állítaniuk. Igaz, az első szerényre sikerült, a továbbiak viszont minőségben és méretben is fejlődtek. Bugát Pált orvosi szaknyelvünk Kazinczyjának tekintjük; Flór Ferenc pedig Kossuth debreceni kormányában „ha^i egészségi osztályfőnöke-ként igazolta szervezői képességét és hazaszeretetét. Nem hagyható említetlenül Bene Ferenc orvosprofesszor neve sem, aki egyértelmű tekintélyével adott rangot az összejöveteleknek, melyekhez a minden gyűlésre gyanakvó kamarilla jóváhagyását igen nehéz volt megszerezni. A kötetekben az előadást nem tartó résztvevők névsora is megtalálható. Esztergom megyét 1841-ben egy Hamar (Pál) nevű aljegyző képviselte. Noha nem volt aktív szereplő, a megyeszékhelyről mégis szó esett. Kovács Sebestyén Endre pesti főorvos, Deák Ferenc és Arany János kedvelt kezelője, előadást tartott a vegytan művelésének szükségéről, kitérve a gyógyvizekre is. Kiemelte, hogy az „esztergomi Szent Tamás hegyi számos buzgók keserű vizei kipótolhatják a leghíresebb Csehországiakat." A második nagygyűlésen (Pest, 1842. szeptember első hete) már három esztergomi természettudós nevével találkozunk. Az orvossebészeti ülésen Kamenszky István főorvoséval, a gyógyvízi tudomány-szakon a Feichtinger Sándor főorvoséval, a gazdasági szekcióban (a listabeosztás szerint) a Rumy Károly professzoréval. (A később használt Károly György kettős keresztnevet a könyvekben nem találjuk. Őmaga Károlyként írta alá, ahogy a résztvevők autogramm-gyűjtményében mellékelten megtalálhat165-