Esztergom Évlapjai 1981

Martsa Alajos: Éveim az esztergomtábori Fiúnevelő Intézetben. 1920—1925. (Visszaemlékezés)

eltartásukért szolgáltak. Egy kisebb hányad járt a polgári iskolába, és vagy 10—15-en voltak azok a jó tanuló fiúk, akik papi pályára készültek. Ök az esztergomi gimnáziumba jártak naponta vonattal, s a többiektől elkülönülve éltek. A bentlakók mind szegénysorsú, illetve teljesen családtalan gyermekek voltak; de a polgári iskolába bejárók többsége is a plebejus-rétegekből került ki. Ügynevezett „jobb" családból csak kevesen származtak: azok a fiúk, akiket az esztergomi gimnáziumokból sikertelen előmenetelük miatt eltanácsoltak, s ezért az intézet polgárijába jártak be. Az intézet első két évében a fiúk ellátása élelemben és ruházatban is nagyon silány volt. Ez akkor javult meg, amikor 1922 őszén Horthy kormányzó látogatást tett a dorogi bányaüzemben* és az esztergomtábori Fiúnevelő Intézetet is megszemlélte. Bizonyára Bauer igazgató ügyessége rejlett a dolog mögött. A szemlére kivezényelt „családok" legalábbis új ruhát és bakancsot kaptak. Ettől az időtől kezdve az ellátás javult. Az intézet gazdasága is többet termelt és a műhelyek is vállaltak külső munkákat az esztergomi apáca-intézetektől. Bauer igazgató állandóan fejlesztette a műhelyek számát. A kezdeti cipész-, szabó- és kovács-műhelyek mellé újabbakat létesített: asztalos-, könyvkötő- és szövő-műhelyt, hogy minél több fiú valamilyen szakmával lépjen ki az intézetből. Állítólag ez a törekvése az intézet eladósodásához vezetett. Emiatt az állami hatóság átengedte a Fiúnevelőt a szalézi szerzetes rendnek. Ez 1925ben következett be. Ekkor távozott az intézet éléről Bauer József. Én az intézet polgári iskolájába 1924-ig jártam. Aztán mint könyvkötő tanuló szegődtem az intézethez. 1925-ben családom Esztergomba költözött én pedig mint bentlakó tanuló maradtam Esztergomtáborban. Ez az idő egybeesett a szaléziánus rend honfoglalásával. Fél évet töltöttem a szalézi rend igazgatása alatt álló intézetben. Életem legszomorúbb időszaka volt ez a félév. A szerény ellátottságú, de jó emberi környezet a szerzetesi igazgatással egyszerre megváltozott. Szabályos börtönéletté vált. A papi felügyelők pofozással váltogatott imádkoztatásai jellemezték a „nevelési" módszereket. 1925-ben hosszabb időre kórházba kerültem, ahonnan már nem tértem vissza az intézetbe. Jó emlékekkel gondolok megemlített tanáraimra és Lovass Lipót könyvkötőmesteremre, de a szaléziánusokról csak rossz emlékeim vannak. *A dorogi bányaüzem meglátogatása valójában 1921 tavaszán történt. (A szerk.)