Esztergom Évlapjai 1981

Kaposi Endre: Szemelvények Martsa Alajos levelezéséből (I.—II.)

Kaposi Endre: SZEMELVÉNYEK MARTSA ALAJOS LEVELEZÉSÉBŐL I. RÓNAI DÉNES levelei Rónai Dénes — a magyar fotóművészet klasszikusa — és Martsa Alajos kapcsolatának keletkezése megelőzte személyes ismeretségüket. Martsa gyakran hangoztatta, hogy a művészi fényképezés útjára indító döntő ifjúkori élménye Rónai Dénes egykori Váci utcai fényképészkirakata volt. Rónai fényképeit egész életén át példának tekintette, mert sugárzik belőlük a modell iránti tisztelet, a vele való azonosulás szándéka és képessége. Emberi kontaktus születésének élményéről vallanak ezek a felvételek, ahol a fotográfus szerepe „mindössze" az, hogy hozzájáruljon egy figyelemreméltó, vagy éppen átlagon felüli személyiség minél teljesebb feltárulásához. Tudtunk arról is, hogy Martsa — mint Uy Kálmán makói műhelyének segédje — alig 19 évesen — 1929 tavaszán levelet kapott Rónaitól, aki — éppen az Uy Kálmántól nyert kedvező vélemény alapján — arra kéri fel a számára ismeretlen fiatalembert, hogy vállalja el szegedi fióküzletének vezetését. Ez a hivatalos üzlettársi viszony teremtette meg a személyes kapcsolat kereteit, melyek eleinte a kölcsönös tiszteleten alapuló kollegialitás, majd az egyre mélyülő barátság révén telítődtek tartalommal. Tudjuk továbbá, hogy amikor Martsa 1937-ben megnyitotta esztergomi fényképészműheíyét, Rónaitól kapta első műtermi gépét, melyhez csak egy törött lencsét tudott ugyan adni, de megjegyezte: „Jó képeket fog maga ezzel készíteni." Ám a két művész emberi kapcsolatának mélységét e tényéknél jóval meggyőzőbben jelzi az a néhány Rónaitól származó levél, mely Martsa Alajos hagyatékából került elő. íme az első levél, mely 1944-ben íródott: „Kedves Kollégám! A mai helyzetre való tekintettel szeretnék Esztergomban egy szobát bérelni és a pestieket fenyegető veszély elmúltáig menedéket keresni. Ebben kérem szíves segítségét. — Ha volna olyan kedves és keresne vagy tudna egy helyes, kellemes, alkalmas szobát vagy lakást számunkra, nagyon hálás volnék érte. Ne haragudjék, hogy ilyesmivel terhelem, de a mai idők sok mindenre kényszerítik az embert. Ha mód adódik rá, majd beszélgetünk erről — addig is sokszor köszönti és szíves válaszát kéri Rónai Dénes" (Martsa a kérésnek nem tudott eleget tenni, mert ő maga is hamarosan menekülni kénytelen Esztergomból.) Ugyanebben az évben egy másik levél is kelt „Martsa Alajos fényképész mester úrnak", melyben „Kedves Martsa Kolléga!" megszólítás után többek között ezt olvashatjuk: „.. . Itt Pesten ma minden megállt ezek miatt a terror bombázások miatt. A kis műtermemben nincs semmi forgalom, még a kiadást sem vesszük be. Tehát a terveink későbbi időre tolódnak ki. De állom és írásban is 160-