Esztergom Évlapjai 1981

Martsa Alajos: Éveim az esztergomtábori Fiúnevelő Intézetben. 1920—1925. (Visszaemlékezés)

Az intézet már letelepedésekor elemi iskolát nyitott, majd 1921-ben indította meg a polgári iskolai oktatást, első évben még magániskolái jelleggel. Az első év anyagából az úgy-ahogy felkészült növendékek Budán, egy Istenhegyi úti szerzetesiskola polgárijában vizsgáztak. Az intézet e két iskolájába némi tandíj ellenében felvették az Esztergomtáborban lakó mintegy tíz bányász és a városi major egy-két béres családjának bejáró gyerekeit is. Az elemi iskola oktatói az apácák közül kerültek ki. Az első évben a polgári iskolásokat négy tanítói képesítésű állami nevelő oktatta, továbbá két polgári iskolai tanári képesítéssel rendelkező apáca és maga az igazgató is. A polgári iskola növendékei közé az intézet bentlakói közül csak a kellő előmenetelt felmutató fiúkat vették föl. A növendékek nagy része mint iparos-tanuló dolgozott, a műhelyekben és a kertészetben megtermelt nyereséggel hozzájárulva az intézet fenntartási költségeihez. A kezdeti időben cipész-, szabó-, kovács-, asztalosműhely volt az intézetben. Hogy a kertészet eredményesebben gazdálkodjék, az intézet részben a Strázsa-hegy környékén, részben pedig q mai repülőtér területén — városi földeket is bérelt. Itt zöldségkertészetet létesített, amelynek öntözését a kenyérmezei patakból ide vezetett csatorna vízéből tervezték. A kertészethez csatlakozott a gazdasági udvar igavonó állatokkal, sertéshizlaldával és tehenészettel. 1922-ben nyert a polgári iskola nyilvánossági jogot. Ekkor kerültek az iskolához szakképzett tanárok, és ekkor iratkoztak be azok a bejáró tanulók, akik a bányavidékekről és a Duna menti községekből utaztak Esztergomtáborba. A rákövetkező években Esztergomból is vagy húszan utaztak ki Táborba: többségükben az esztergomi gimnáziumokból eltanácsolt vagy szegényebb származású fiúk. * Az Intézet igazgatója BAUER JÓZSEF katolikus pap volt. Az első Csehszlovák Köztársaság megalakulásakor mint magyar érzelmű intézeti igazgatót Znióváraljáról elbocsátották. Menekült papként először Pozsonyban lelkészkedett a Kálvária úti apácazárdában, amely árvaházat is tartott fenn, hasonlót az ő volt intézetéhez. A cseh megszállás után a misében naponta elmondta a „Boldogasszony anyánk. .." kezdetű régi magyar imádságot, amiért a csehszlovák hatóságok mint lázítót 1919 márciusában Theresienstadtba internálták; majd augusztusban — a Magyar Tanácsköztársaság bukása után — kiutasították az új állam területéről. Intézeti növendékeit is magával hozva telepedett meg Esztergomtáborban, 1920 januárjában. Rendkívül vonzó és humanitástól áthatott egyénisége jó szervezőkészséggel párosult. Egy-két év alatt gazdag és sokrétű fiúnevelő-intézetet szervezett az elhagyott hadifogolytábor területén. Gondoskodott az árva és elhagyott gyerekek iskolázásáról, neveléséről. Mindennap szakított időt, hogy a gyerekek szórakozásaiban, játékaiban részt vegyen. Zenekart, énekkart létesített; futballcsapatot és szín játszógárdát szervezett, társas kirándulásokat vezetett a környező hegyekbe. Sokféle módon és mindig 157-