Esztergom Évlapjai 1981

Dr. Bárdos István: Az esztergomi Balassa Bálint Társaság működése. 1926—1946.

a költő munkásságáról. A helyi alkalmi verselőket is felvonultató, irredenta célokat szolgáló programot stílszerűen Harmat Antal: Nem! Nem! Soha! című dalának eléneklésével zárták. A következő, 1939-es esztendő márciusában előbb egy kiállítást rendeztek Wagner Géza alkotásaiból a Nemzeti Egységpárt Szent Lőrinc utca (ma Mártírok útja) 10. szám alatti székházában, majd néhány nappal később megtartották a Társaság éves közgyűlését. Áprilisban Bánsághy Vince helembai festő műveiből rendeztek kiállítást. E munkák közben mind erősebbé vált a kapcsolatuk a vármegyei Iskolán kívüli Népművelési Bizottsággal, mely felkérte a Társaságot úgynevezett ,,kultúrestek" tartására. Ezt teljesítendő, elhatározták, hogy csereprogramot rendeznek a balassagyarmati Madách Társasággal és bekapcsolódnak a bizottság esztergomi rendezvényeinek sorába is. Előbb azonban viszontlátogatást tettek a lévai Reviczky Társaságnál. Léván, a Kaszinó nagytermében Homor Imre a Balassa Társaság történetéről tartott előadást, Városi István saját verseit adta elő, Lepold Antal pedig az ásatások által feltárt értékekről beszélt. A lévai programot követően, december 8-án nyitották meg Nyergesi János festőművész kiállítását a Nemzeti Egységpárt székházában. A tárlaton — Einczinger Ferenc szakavatott vezetése nyomán — a művésznek mintegy 70 álkotásával ismerkedhetett meg az érdeklődő közönség. Másnap a Társaság esztergomi estjére gyülekezhetett a Fürdő Szálló színháztermében a közönség. A színvonalas program keretében Einczinger Ferenc felolvasta Babits Mihály: Szent István városa című írását, Zákonyi Mihály pedig előadást tartott a Szent Tamás-hegy történetéről. A következő jelentős eseményre 1940 áprilisáig várni kellett: csak ekkor került sor végre — többszöri idppontmódosítás után — a Madách Társaság régóta tervezett esztergomi estjére. A város közönsége kitüntető figyelemben részesítette a programot, amelynek keretében nógrádi szerzők versei és novellái szerepeltek, továbbá előadás Balassagyarmat történetéről, Madách drámaírói és Balassa lírai munkásságának párhuzamosítható vonásairól. Az esztergomiak körében a legnagyobb sikert Dobó Józsefné aratta ízesen előadott palóc dalaival. Az est sikeréről lelkendezve tudósító újságíró véleménye szerint a Madách Társaság „... példáját adta annak is, hogyan kell egy helyi irodalmi társaságnak saját városát, szülőföldjét, annak népét, történetét másokkal megismertetni."

1

3 Á helyi sajtó sikerbeszámolóinak csengése különösen akkor tűnik hamisnak, ha mellettük az országos lapok híradásaira is figyelünk, amelyek sorában egyre több jelzi az idők szorítását. Olyan háborús intézkedésekről tudósítanak, mint például a tisztviselők szabadságolásának beszüntetése, vagy az életképtelen egyesületek feloszlatása. A helyi lapok hol a Balassa Társaság erdélyi estjére, hol egy újabb Bánsághy Vince-kiállítás megnyitójára invitálták az érdeklődőket. Az „Erdélyért-akció" keretében rendezett esten Késmárky Frey Vilmos főispán Trianonról, s annak revíziójáról beszélt, Marczell Árpád Erdély történetét, Homor Imre pedig Erdély történeti kincseit ismertette. 1926-