Esztergom Évlapjai 1981
Dr. Bárdos István: Az esztergomi Balassa Bálint Társaság működése. 1926—1946.
A háború azonban ekkortájt már másképpen is éreztette hatását a Társaság életében. Az 1940. december 12-i közgyűlésen szomorúan állapították meg a rendes és pártoló tagok számának csökkenését. A Szent Imre Gimnázium tanári szobájában már hiába hoztak határozatot a taglétszám emelésére, az alapszabály módosítására és új évkönyv kiadására. Ezek végrehajtására már nem volt remény. Lepold Antal az új körülmények között a helyi forrásokon alapuló történeti kutatások fontosságára. s egy Esztergom történetéről szóló új könyv megírásának szükségességére hívta fel a figyelmet. Az új, az 1941-es esztendő, munka és öröm helyett gyászt hozott a Társaságnak, s az ország egész irodalomszerető közönségének: augusztus 4-én elhunyt Babits Mihály, kit csak röviddel halálát megelőzően vett fel tagjai sorába a Magyar Tudományos Akadémia, s akit megalakulásának pillanatától tiszteletbeli tagjának tudott a Balassa Társaság. Az idő előrehaladtával egyre fogynak a hírek a Társaság életéről. 1942. májusában, a sokadik Bánsághy Vince-kiállítás megnyitóját követően került sor a Társaság utolsó székfoglalójára, melyet Haiczl Kálmán tartott , A szőgyéni palánkvár" címmel. A Szépirodalmi Szakosztály Városi István révén hallatott magáról, akinek „Ballagunk kéz a kézben" című verseskötetét 1942 karácsonyára jelentette meg a Szent István Társulat Kiadóvállalata. A Balassa Társaság az 1943-as esztendőben részt vállalt — egy márványtábla elkészítése révén — a feladatból, hogy megörökítsék Csepreghy Ferenc népszínműíró emlékét, akit életének két időszaka is Esztergomhoz fűzött. A közelgő háború és a jobbratolódás időszaka már egyre kevésbé kedvezett az egyesületi életnek. A kormányzati szervek mind szorosabbra fonták az egyesületek ellenőrzését, s mind határozottabb intézkedéseket hoztak számuk csökkentése érdekében. Ennek nyomán 1943 decemberében már szinte elkerülhetetlennek látszott a Balassa Bálint Társaság és az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat kényszerű egyesülése: Balassa Bálint Történelmi és Művészeti Társaság néven. Az új Társaság a következő három szakosztály keretében fejtette volna ki tevékenységét: szépirodalmi és tudományos, régészeti és történelmi, valamint művészeti. Az elképzelés megvalósítására azonban nem került sor. Erre utal az a tény is, hogy a Csepreghy-emléktábla (F) 1944. június 24-i elhelyezéséről szóló tudósítás a Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Társaság elnevezést használja. A Társaság életéről ez az utolsó általunk ismert — felszabadulás előtti sajtóközlemény. A hátralévő hónapokból — egy jóval későbbi és közvetett híradás révén — már csak arról van értesülésünk, hogy Lepold Antal, aki a Társaságnak mindvégig elnöke, a Balassa-relikviákat — megmentendő a történelmi vég játszma viszontagságaitól — elrejti a Főszékesegyházi Kincstárban. 1 4 Ezzel a — némileg jelképesnek is ítélhető — mozzanattal lezárult a Társaság működésének harmadik korszaka, melyet tartalmi vonatkozásban erőteljesen meghatároztak a háború eseményei. A kedvezőtlen körülmények között fokozatosan csökkent reális lehetősége annak az átgondolt alkotó1926-
