Esztergom Évlapjai 1981
Dr. Bárdos István: Az esztergomi Balassa Bálint Társaság működése. 1926—1946.
A Szent István év nagyszabású esztergomi programjainak végeztével — melyekért később Lepold Antal a kormánytól megkapta a Magyar Érdemrend Középkeresztjét — lezárult a Balassa Bálint Tál saság működésének második korszaka. E korszakot a Társaság Tudományos irodalmi szakosztálya által kezdeményezett, történelmi évfordulókhoz kötődő események sikeres lebonyolítása jellemezte, továbbá a Babits Mihállyal mind szorosabbá váló kapcsolatok, valamint a képzőművészek színvonalas programjai. Féja Géza és Bányai Kornél távoztával érzékelhetően csökkent az igazi szellemi izgalmat adó események száma. Ennek ellenére a társaság belső alkotómunkája továbbra is jó színvonalúnak minősíthető, amelynek vonzásában olyan személyek látogattak el Esztergomba, akik számon tartott értékei voltak a magyar szellemi életnek. Mindez országos elismerést és figyelmet biztosított a városnak és a Társaságnak egyaránt. Meg kell természetesen állapítanunk azt is, hogy a város jellege alapvetően befolyásolta a vele kapcsolatot kereső és találó tudományos kutatók, írók, képzőművészek, zeneszerzők körét. A Lepold Antal által 1934-től 1941-ig szervezett Katolikus Nyári Egyetem előadógárdája, a Vajda János Társaság és Babits Mihály baráti köre, vagy a helyi lapokban egyre többet publikáló Katona Jenő — egyként a katolikus egyházhoz közel álló polgári humanista értelmiségiek táborából kerültek ki. Ez a tény önmagában is jelzi, mily messze került már a város s a Társaság attól a Féja Gézától, akinek éppen ez idő tájt jelent meg hatalmas vihart kavaró műve, a Viharsarok. A bekövetkezett változások, a kevesebb szellemi egymásnak feszülés tehát az uralkodó ideológia és a megvalósult programok közötti harmóniából következnek, de színvonalcsökkenéssel — általában — nem járnak együtt. A Balassa Társaság működésének harmadik szakaszát lényegében az első bécsi döntéssel visszaállított történelmi vármegyék működésének megindulásától számíthatjuk. Ebben az időszakban a kulturális élet központi irányítói azt várták el az egyesületektől, hogy a vármegyei népművelési bizottságokkal együttműködve nyújtsanak segítséget a visszacsatolt részek újramagyarosításához, az anyaországhoz fűződő kapcsolataik erősítéséhez. Ezért mind határozottabban lépéseket tettek a központi elképzelések maradéktalan végrehajtását biztosító centralizáció érdekében. Ez a folyamat nem kerülte ki a lényegében hatalomhű Balassa Bálint Társaságot sem, amely a Magyar Kulturális Egyesületek Országos Szövetségének felhívása nyomán csereprogramot szervezett a lévai Reviczky Társasággal. Az 1938-ban Esztergomba látogató lévaiak programja a Bazilikában tett látogatással kezdődött, s este a Bencés Gimnáziumban tartott összejövetellel folytatódott. Ezen előbb Bárdos Lajosnak Áldott Szent István című kórusműve hangzott el a Tanítóképző Intézet énekkarának előadásában, majd Lepold Antal megnyitó szavai után Koperniczky Kornél ismertette előadásában Léva történetét. Fontos része volt a programnak az az előadás, amelyet Varga Imre, a Felvidéki Magyar Kultúregyesületek körzeti titkára, a magyarság kulturális feladatairól tartott. Az esztergomiak ezt az alkalmat is felhasználták Balassa Bálint népszerűsítésére. Az érdeklődő közönség számára Csonkás Mihály tartott előadást 1926-
