Esztergom Évlapjai 1981

Dr. Bárdos István: Az esztergomi Balassa Bálint Társaság működése. 1926—1946.

szomorú hírként közölték az újságok a 37 esztendős Banyai Kornél halálhírét, akinek összegyűjtött verseit Berda József és Lepold Antal szinte azonnal ki akarta adatni. (E szándék megvalósulására azonban csak évtizedekkel később, 1967-ben kerülhetett sor, amikor megjelent a költő válogatott verseinek „Vasénekű testvéreim" című gyűjteményes kötete). "V Szépirodalmi Szakosztály mellett egyre erőteljesebben hallatott magáról a képzőművészek csoportja is. Nyergesi János augusztus folyamán 28 alkotásával szerepelt a Nemzeti Szalonban rendezett művészeti és népművészeti kiállításon. Országos szempontból is jelentős eseményre került sor Esztergomban 1934. október 7—15 között, amikor a Tamás Galéria kitűnő modern képzőművészeti kiállítását a Széchenyi Kaszinó dísztermében közös munka eredményekért megnyitotta a Vajda János és a Balassa Társaság. A gazdagon válogatott — s innen országos körútra induló — anyagban a következő művészek eredeti alkotásaival találkozhatott a közönség: Ferenczy Károly, Rippl-Rónai József, Mednyánszky László, Csontváry Kosztka Tivadar, Gulácsy Lajos, Csók István, Rudnay Gyula, Koszta József, Vaszary János, Iványi Grünwald Béla, Fényes Adolf, Kernstok Károly, Egry József, Márffy Ödön, Bernáth Aurél, Berény Róbert, Derkovits Gyula, Czóbel Béla, Szőnyi István, Kmetty János, Szobotka Imre, Kádár Béla, Aba Nóvák Vilmos, Bornemissza Géza, Perlrott Csaba Vilmos, Pekári István, Ferenczy Noémi és Scheiber Hugó. E vándorkiállítást Kárpáti Aurél, Bárdos Miklós és Vértes Gusztáv közreműködésével Einczinger Ferenc rendezte, s az ő érdeme volt az is, hogy éppen Esztergomban indították el vidéki útjára. Sőt, a megnyitón is fontos szerepet vállalt: a jeles képzőművészeti bemutatót az előadása („A festészet modern irányairól") és Kárpáti Aurél tárlatvezetése tette emlékezetessé. Ez utóbbiból érdemes felidéznünk egy véletlen lejegyzett és közreadott részletet: „Szegény Derkovits Gyula! Sokáig nem értékelték. — Érdekes esetem volt vele! . . . Tudtam, hogy igen rossz anyagi viszonyok között élt, amikor egy képéért 700 Pengőt kínáltak. Nem akarta 1 500 Pengőn alul adni. A végletekig ment, végre nagy nehezen eladta. Ö is azok közé tartozott, akik inkább a nyomorúságot választották, mintsem művészetüket leértékeljék. Tessék erre a fejkendős asszonyarcra tekinteni. Szinte ijesztő szemében a gond! Valóban szinte bántja az ember lelkét. Inkább műgyűjtőnek való a kép, mint valami szalonba, vagy valami kedves lakásba. A szegénység, nyomorúság, testi és lelki szenvedés valóságos tükre ez a végtelenül szomorú, kiégett asszonyarc."

1

0 A magyar művészetet reprezentáló kiállításnak, melynek minden látogatója egy Pekári István kép reprodukcióját kapta ajándékba, bizonnyal sok nézője akadt. Nem úgy mint a Balassa Társaság még 1926-ban rendezett első kollektív tárlatának, melyet érdeklődés hiányában a tervezettnél jóval hamarabb kellett bezárjanak a rendezők. A lakosság részéről most megnyilvánult kitüntető érdeklődésben, sok minden mellett, bizonynyal tettenérhető a Balassa Társaság tagjainak tudatosan vállalt s nyolc év óta áldozatosan folytatott ízlésformáló tevékenysége is. Az Esztergomot — úgy látszik — megkedvelő Vajda János Társaság két év múlva, 1935. nyarán a Fürdő Szállóban tartotta meg soron következő ván1926-