Esztergom Évlapjai 1981
Dr. Bárdos István: Az esztergomi Balassa Bálint Társaság működése. 1926—1946.
dorgyűlését, amelyen a Budapestről és Kolozsvárról érkezett vendégek között ott volt: Babits Mihály, Kárpáti Aurél. Kosztolányi Dezső, Laczkó Géza, Pünkösti Andor, Szabó Lőrinc és Török Sophie is. (D) A Vajda éj; a Balassa Társaság találkozóját mint a helyi, a hazai és az egyetemes emberi értékek feltárásán és megismertetésén dolgozó közösségek együttműködését értékelték a kommentátorok. A két társaság kézfogását államalapító királyunk várának tövében éppen ezért természetesnek és jelképesnek is tekintették. Lepold Antal megnvitója után Kárpáti Aurél emelkedett szólásra, kifejezve azt a reményét, hogy a következő esztendőben a Vajda Társaság láthatja majd vendégül az esztergomiakat. A továbbiakban fontos gondolatként hangsúlyozta, hogy a nemzeti kultúrák egymásra hatása gazdagodást eredményez, tehát a népek életében pozitív szerepű. Öva intett mindenkit annak a törekvésnek az elfogadásától, amely a külvilágtól való elzárkózásunkban látta kultúránk védelmét: ,,. . . itt inkább az európaiságra kell vigyáznunk. Hiszen magyarságunktól még akkor sem szabadulhatnánk, ha akarnánk. A nyelv, amellyel és amelyen élünk, mindennél erősebb biztosíték." 1 1 Kárpáti Aurélt követően Török Sophie, Andersen Felicia és Szabó Lőrinc tolmácsolásában hangzottak el költemények. Ezután Laczkó Géza Caesar halála címmel tartott előadást. A vándorgyűlés programját Kosztolányi Dezső és Babits Mihály zárta be új versei felolvasásával. Ezt az irodalomtörténeti értékű találkozót követően, 1936-ban a Vajda János Társaság levelező tagjává választották Einczinger Ferencet, aki májusban tartotta meg székfoglaló előadását Budapesten: ,,Az esztergomi várásatások művészettörténeti jelentősége" címmel. Mint Einczinger Ferenc témaválasztása is bizonyítja, ez idő tájt már publikálható eredményeket hozott a két világháború közötti Magyarország legjelentősebb műemléki feltárása. A Szent István év méltó megünneplése jegyében az 1934-ben megkezdett munkából a Balassa Társaság elsősorban az eredmények népszerűsítése révén vette ki részét. A gyakorlati munkát Lepold Antal mint az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat elnöke szervezte, olyan kitűnő szakemberek közreműködésével mint Lux Kálmán és Gerevich Tibor. A kormányzat számára a munkák jelentőségét elsősorban az irredenta célokra oly jól használható Szent Istváni állameszme szemléletes propagálása adta, a tudomány pedig a magyar történelmi múltra vonatkozó lényegi ismeretek lelőhelyeként értékelte hangsúlyosan. E kétfelől is kitüntető figyelem ékes bizonyítéka, hogy Lepold Antalt 1936-ban felvették az Akadémia levelező tagjainak sorába. Itt 1937 folyamán tartotta meg székfoglalóját „Szent István születéshelye" címmel. A közelgő Szent István év előkészületei és az ásatások egyre érezhetőbben kötötték le a Társaság tagjainak idejét és energiáját. Ennek tudható be, hogy a Szépirodalmi Szakosztály ez évben mindössze esvetlen dalestet rendezett — Medgyasszay Vilma felléptével — a Fürdő Szállóban. Az a politika, mely a Trianon revíziójáért folytatott praktikái sorában éppen úgy eszközként használta a Szent Istváni állameszmét, mint az esztergomi királyi vár feltárását, nem riadt vissza attól sem, hogy a nagy katonaköltő emlékét is céljai szolgálatába állítsa. így nem csodálható,
