Esztergom Évlapjai 1981

Dr. Bárdos István: Az esztergomi Balassa Bálint Társaság működése. 1926—1946.

sőbb, júliusban már egy Sobieski-emlékmű létesítésének tervéről adott hírt a helyi sajtó. A gondolat azoknak a beszélgetéseknek a során érlelődött cselekvéssé, amelyeket a Báthori István emlékünnepségek alkalmából Budapesten és Bécsben tartózkodó lengyelekkel folytattak. Az emlékművet a Magyar—Lengyel Egyesület a Serédi (ma Erzsébet) parknak a Szkalka házzal szemben fekvő részén kívánta felállítani. Körmendy Frimm Jenő alkotásán, melyet szeptember 15-én avattak fel, Sobieski domborművű arcképe és a lengyel sas volt látható. A nagyhirtelen készült alkotás — sok hibával tarkított felirata miatt — már kevéssel leleplezése után erőteljes kritikát kapott a sajtóban. A Balassa Társaság, a Régészeti Társulattal közösen, 1933. október 28—29-én tudományos üléssel emlékezett a nagy időkre. Az ünnepség első napján Lepold Antal tartott előadást „A párkányi csata és Esztergom topográfiája" címmel. Másnap délelőtt a Bazilikában celebrált szentmisén szintén a történelmi eseményről beszéltek: majd ezt követően a Régeszeti Múzeum gyűjteményének törökkori emlékeiből rendezett kiállítást nyitotta meg Balogh Albin múzeumigazgató. A jeles évforduló emlékét egy 160 oldalas jubileumi évkönyv kiadásával is megörökítették az utókor számára. A következő jelentős program a TESZ (Társadalmi Egyesületek Szövetsége) nemzeti munkanapja volt, melyet 1934-ben Nagyboldogasszony hetében rendeztek meg Esztergomban. E sokrétű program az egyesített vármegyék szellemi és gazdasági életét egyaránt bemutató kiállításban érte el csúcspontját. Ekkor leplezték le Vak Bottyán szobrát; a történelmi Esztergommal találkozhattak az érdeklődők egv sor régi metszeten is, amelyek magántulajdonból .kerültek a kiállításra, továbbá megismerkedhettek az itt élő háziipari és népművészeti alkotásaival. A rangos eseménysorozat lebonyolításából és előkészítéséből részt vállalt a Balassa Bálint Társaság is. Bajor Ágoston, Einczinger Ferenc, Hellebrand Béla, Holló Kornél, Magyarász Imre és Obermüller Ferenc révén. A Szent Imre elemi iskola (ma Petőfi Sándor Általános Iskola) termeiben rendezett kiállítás aranyérmét a Művészeti Szakosztály képzőművészei kapták meg. E kollektíven elnyert díjon kívül jónéhányuk egyénileg is részesült az iparművészeti, a képzőművészeti és a grafikai alkotásokra megítélt ezüst és bronzérmekből, osztozva olyan máshonnan érkezett művészekkel, mint Dobroszláv Lajos vagy Gorka Géza. A kiállítás előkészítésével egyidejűleg jelent meg a helyi lapokban néhány írás, amely azt latolgatta: ki lehetne-e használni a Bazilika oszlopcsarnokát szabadtéri színpad céljaira? A gondolat megfogalmazói — a nagysikerű tatai szabadtéri játékokon felbuzdulva — Einczinger Ferenc és Obermüller Ferenc voltak. Áz előcsarnok mint olyan tér jött számításba, amely középkori passiójátékok bemutatására alkalmassá tehető. A többek által bizonyított rossz akusztikai viszonyok azonban végülis meggátolták az egyébként figyelemreméltó terv valóraváltását. A nyár programját Török Sophienak Élmény és költészet címmel a Fürdő Szállóban tartott előadása tette teljessé. A nagy érdeklődést kiváltó műsorban Medgyasszay Vilma is fellépett. Babits Mihály pedig kedves gesztusként maga mondta el „Mint különös hírmondó" című, esztergomi vonatkozású költeményét. Alig néhány nappal e remek programot követően 1926-