Esztergom Évlapjai 1981

Dr. Bárdos István: Az esztergomi Balassa Bálint Társaság működése. 1926—1946.

elolvassák, akik nem akarnak a vitában csak ellentmondani, s akik eddig csak Courts Maller és esetleg Beniczkyné Bajza Lenke folytatásos újságregényeiben gyönyörködtek. A Balassa Társaság első bemutatkozása, első irodalmi estélye élénken rávilágított arra, hogy vannak irodalmi kérdések, s hogy az irodalmat nem lehet csak alkalmi versek, sablonos iskolai ünnepélyek és olcsó képes világlapok, sőt még egyes napilapok tárcarovataiból sem megítélni. . . Öröm nézni, hogy egyesek mily hévvel vitatkoznak olyasmin, amin az irodalomkedvelő társadalom még a háború előtt vitatkozott. Ide csak most ért el a vihar szele, s reméljük nem kerekedik tornádó belőle! Annyira mégsem leszünk kisvárosiak — itt, Budapesttől másfél órányira."

5 Az Adyról szóló előadás vihara alig múlott el, máris jött a következő. A Szépirodalmi Szakosztály Esztergomba invitálta Móricz Zsigmondot, akit éppen jövetele előtt támadott meg az egyházi körökben mérvadó „Magyarság" című lap baloldaliság vádjával. Az írást átvették a helyi lapok is, minek következtében aligha lepődhetünk meg azon, hogy a gazdag programú esten kongott az ürességtől a Vármegyeháza (ma Bottyán Kollégium) díszterme. Kevéssel e viharos eseményeket követően hagyta el az egyik helyi nyomdát a párizsi Magyar Akadémia és a Balassa Társaság közös kiadásában, Bányai Kornél szerkesztésében „Forrás" címmel egy antológia, melyben kilenc fiatal költő művei láttak napvilágot, Ajtay Miklós bevezetőjével. (A) E kis kötet a Nyugat második nemzedékének fiatal — akkor még jórészt kötet nélküli — költőit ismertette meg a közönséggel. (A szqrkesztőn kívül: Boros Ferenc, Erdélyi József. Sárközi György, Féja Géza, Fodor József, Simon Andor, Szabó Lőrinc, Varga Zsigmond.) Bányai Kornél biztos kvalitásérzéket bizonyítja, hogy az akkortájt induló nemzedék e tagjainak többsége életművével ma már irodalomtörténetünk részévé vált. A Forrást folyóiratnak, több-kevesebb rendszerességgel megjelenő antológiának szánták. Ezt az elképzelést azonban nem sikerült valóra váltaniuk a nemes szándékú mecénásoknak. A Szépirodalmi Szakosztály országos horizontú, s olykor nemzetközi figyelmet is kiérdemlő megmozdulásai és az esztergomi polgárság ízlése, értékrendje között meglévő feszültséget jól érzékeltették az antológia megjelenése kapcsán a helyi sajtóban napvilágot látott írások. Közülük itt csak egyetlenből idézünk ízelítőül: „Még nem komoly irodalma a közönségnek ... mi még az öreg Szabolcskára gondolunk, meg Reviczky Gyulára, de már Adyval is megbarátkozunk, mint az új kapavassal a falu népe. Részben gyanakvón, részben bizalommal nézünk azonban az újabbakra."

6 Nem tétlenkedett természetesen a Tudományos-irodalmi Szakosztály sem. Igaz, programjuk — Szépirodalmi Szakosztályétól eltérően — erőteljesen tükrözte azt, hogy tagságának jelentős hányada egyházi személyiségekből állott. Jól érzékelhető mindez az év folyamán elhangzott előadások címeinek felidézése alapján. Május 2-án tartott ülésükön például Lepold Antal Prohászka Ottokárra emlékezett. Marczell Árpád' Forster Gyulának: Adatok a korosi egykori templáriusok történetéhez című, sajtó alatt lévő művéből, Homor Imre pedig Dedek Crescens Lajos: Egy pillantás a magyarok ősi hitvilágába címen írt tanulmányából olva1926-