Esztergom Évlapjai 1981

Dr. Bárdos István: Az esztergomi Balassa Bálint Társaság működése. 1926—1946.

és alapvetően a parasztságot, valamint a kisiparosokat fogták össze. Tevékenységük tartalmi és ideológiai irányát meghatározóan vezetőségük egyházi személyiségei, továbbá a Keresztény Gazdasági és Szociális Városi Párt, majd a Nemzeti Egységpárt programja szabta meg. A konszolidálódó ellenforradalom által felvett kölcsönökből, az ország más városaihoz hasonlóan, Esztergom polgárai is ki akarták szakítani a maguk részét: „... ha élni akarunk, és számolva erkölcsi .. . anyagi képességeinkkel megragadjuk kormányunk segítő kezét, akkor biztosítjuk ennek a városnak jövő fejlődését" — hangoztatta 1925-ben az egyik városatya.

1 A városfejlesztési célokat megfogalmazó eszmecsere során számbavették a múzeumokat, a műemlékeket, a nagy hagyományokkal rendelkező iskolákat, a feltörő gyógyvizeket, majd közreadták programjukat, Esztergom idegenforgalmi, iskolai és fürdővárossá történő fejlesztéséről. E program szellemében láttak hozzá a Fürdő Szálló bővítéséhez, a csatornázáshoz, az utak kövezéséhez, továbbá vízvezetékhálózat, két új iskola, állami bérház, érseki Tanítóképző Intézet, az Esztergomi Hajós Egylet és a Katolikus Legényegylet székhazának felépítéséhez. A programkészítés és az építkezések kiváltotta társadalmi-gazdasági pezsgés kedvező talaján Esztergomban — éppen úgy, mint szerte az országban — felerősödött az értelmiség társulási kedve. Ezidőtájt szinte valamennyi magyar városban működött már irodalmi, művészeti társasag: Egerben a Gárdonyi, Szegeden a Dugonics, Balassagyarmaton a Madách Társaság, Sopronban a Frankenburg, Győrött a Kisfaludv. Miskolcon pedig a Lévay József Kör. A szellem embereinek társulási törekvése mélyre ereszthette gyökereit az egyesületi hagyományokban oly gazdag Esztergomban is, ahol 1868—1870 között 24 kis füzet közreadásával írta be nevét a könyvkiadás történetébe a Mayer István vezette Esztergomi Irodalmi Egylet, s ahol 1894 óta élt és dolgozott az Esztergomvidéki Régészeti és Történelmi Társulat. A képzőművészek, irodaimarok, hangszeres zenészek s a társadalomtudományok művelőinek összefogását Réthey Prikkel Marián bencés tanár szorgalmazta először, — mindjárt Balassa Bálintot ajánlva névadóul — „Alakítsunk irodalmi kört" című írásában, amelyet 1913-ban az Esztergom és Vidéke közölt. Az elképzelés megvalósítására az időközben kitört háború miatt azonban csak 1922-ben gondolhattak komolyan. A megvalósításnak ezidőre már alapot biztosított a középosztályra építő klebersbergi kultúrpolitika, s az ellenforradalom lassú konszolidálódása. Az értelmiség egyes rétegeinek aktivitásával számoló országos politika kedvező viszonyokat talált Esztergomban, ahol jelentős és — nyugodtan mondhatjuk — progresszív szereDet vállalva működött például az esztergomtábori Fiúnevelő Intézet, valóságos „szigetként" — ahogyan az ott tanító Féja Géza nevezte. Féján kívül itt tanított ekkor Sugár Béla és Bányai Kornél, a költő is, aki hosszú szibériai hadifogságból tért haza, s akinek első két verskötete — bennük a világmegújító orosz forradalmat ünneplő költeményekkel — odakinn, Omszkban és Taskentben „kaoott nyomdafestéket". Költőjük pedig itthon gyanús hírt a hivatalos irányzat részéről; — méltó elismerést pedig a Nyugat köreiben. Válogatott versei 1967-es kiadásainak előszavában így jellemzi helyzetét Mátyás Ferenc: 1926-